Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ szokás irányítja. Ezek a hagyományos törvények egységes, gazdagon viszonyított és viszonylag állandó normát alkotnak, amelyek hagyományos életforma megtartására kötelezik az egyedet. E hagyományos megtartásokból és ténykedésekből sok csak néha-néha, esetleg csak évenként ismétlődik meg, mégsem hull feledésbe, mert a hagyományos életformák és örvények erősen gyökereznek a nép ösztönében és tudatalattiságában. A Nyitra vidéki magyar nép hagyományos életformájának, szellemi és tárgyi művelődésének rendszere többnyire megbontatlan, bár a magyar falvak körül és között szlovák falvak fekszenek. Hogyan lehetséges tehát ezt a települést a magyar népi művelődés ősi, archaikus területének minősíteni? Ezt a valóságot éppen az idegen, szlovák környezet megőrző hatásának tulajdoníthatjuk. A szoros, közvetlen érintkezésnek mégis van nyoma. Szlovák elemeket, motívumokat találunk a magyar népi élet minden megnyilvánulásában, szokásaiban, nyelvébe, énekében, játékában, öltözködésében, díszítésében és gazdálkodásában. Az ily módon felhasznált idegen elemek mint különös, sajátos és rendkívülien ható, rendszeren kívüli elemek emelik a magyar népi megnyilvánulási lehetőségek gazdagságát és hatékonyságát. Egyben a magyar nép teremtő képességét dicsérik. A magyar nép az idegen értékeket és lehetőségeket felértékeli, és sajátos irányú átalakítás után felhasználja. Ugyanilyen a viszony a népi művelődés és a magas művészet közt. Fejlődőképes, ugaros-magyar művelődés ez, de egyben európai is. Ugaros, sajátosan magyar szerkezetében, felépítésében, szemléletében, de európai motívumaiban, elemeiben. így van ez az egészséges, fejlődőképes falvakban. A gazdasági és szellemi elhagyatottságban tengődő községek némelyikének ellenálló képessége azonban csökkent s szerkezetében megingott. Az ilyen községekben széthullóban van a hagyományos művelődés és a hagyományos norma. A hagyományos magyar népi művelődés kincsének, a magyar nyelvnek egyik legjobban megőrzött területe a Nyitra vidéke. A falvak nyelvjárása két csoportra oszlik. Egy kisebb csoport, amelynek magva Gerencsér, a köznyelvi ajakhangú rövid ao-t és nyílt hosszú á hangot ejt. Sajátosabb a többi község nyelvjárása. Ezek az ómagyar nyelv több szerkezeti sajátságát őrizték meg. Rövid nyílt á hangot és ajakhangú hosszú â hangot ejtenek. Nem hasonult például a -vál, -vei rag, pl. hâzvàl, kézvei alakot mondanak. Megmaradt az eredeti lativusi rag az ilyen esetekben: mânyikânyi mëk (a nagymamához megyek) és így tovább. E nyelvjárások még sok értékes megismerést nyújtanak a magyar történelmi nyelvtannak. A nép szellemi és tárgyi arculata a népdalban sűrűsödik össze. Neves népdaltudósaink, Kodály és Bartók már rég rámutattak a Nyitra vidéki magyar népdal ősi értékeire. A stílus mellett újabb stílus is kifejlődött az ősi stílus továbbfejlődéseként. A hatóerők itt is történelmiek és környezetiek, illetve gazdaságiak. Már eddig is észrevették, hogy a népdal tárgyköre vagy alkalmi volta szerint körökbe csoportosítható. Az eddigi munkák azonban alig vették észre a népdalállomány alkati egységét, szerkezeti és funkcionális egységének kapcsolatosságát. A Nyitra vidéki népdal állomány ebben a kérdésben új és értékes bizonyítékokkal szolgál majd. A Nyitra vidéki népdalt formáló törvények és a magyar népdal viszonya a szlovák népdalhoz az általános részben ismertetett szociológiai törvényességek szellemében alakulnak. Ugyanezek a törvények határozzák meg viszonyát az egyházi és magas, illetve városi zenéhez. Ezek nyomására szerkezeti eltolódások jöttek létre, s kialakult az új magyar népdal stílusa. Mindez azonban a szerkezeti és fejlődéstani törvények szellemében mint szerves, önálló fejlődés valósult meg, nem pedig mint idegen hatás és szolgai átvétel. Erősen és elfajítólag hatottak a népies műdalok. Ez a hatás azonban csak a férfiaknál általános. A katonáskodó és idegent járó férfiak sok idegen művelődési elemet, de főképpen 252
