Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG NÉPRAJZA ban gazdaságiak, s ennek következtében azonban ma már lélektaniak is. Az egyedek észreveszik azt az ellentétet, amely a hagyományos életforma és a jelenlegi gazdasági szükségletek, illetve azok hiánya közt van. Látják és kívánják a polgári városok életszintjét és formáját. Megjelennek a forradalmárok, akik levetik a faluközösség hagyományos és kötelező életformáját, ellentétbe helyezkednek vele, egyéni érvényesülést óhajtanak, kivándorolnak vagy egykéznek. A népi művész is kilép ismeretlenségéből. Az irányítatlan és szétzüllesztő polgáriasulás fejlődése rohamos. A szlovákiai magyarságnak nincs magyar városa. E körülmények szerint változik aztán a néprajz feladata és módszere is. A néprajzi értékű szlovákiai magyarság földrajzilag három csoportot alkot: a pozsonyi, Nyitra vidéki és a keleti csoportot. A kétnyelvű községek magyar szórványai nagyjában ezek körül csoportosulnak, és csak kevés fekszik ezeken kívül. A pozsonyi csoporthoz Püspöki, Szunyogdi, Vereknye tartozik, továbbá a főrévi, dénesdi és a törési magyar kisebbség. E csoport falvai nem a szó szoros értelmében vett falvak. Pozsony közelsége s jó összeköttetése miatt inkább polgáriasodott, nyugati jellegű települések ezek, amelyek a város mezőgazdasági szükségletének ellátására rendezkedtek be. Gazdasági belterjes gazdálkodásra berendezkedett, korszerűen vezetett mezőgazdasági üzemek. Bizonyos paraszti jelleget azért még megtartottak. Tárgyi művelődésben, építkezésben, ruházatban, gazdálkodásban teljesen polgáriasultak. Egyetlen megmaradt szabad tűzhely őrzi csak a régi építkezés emlékét, egy-két kulcsra járó falakat a régi mesterkedést. A legöregebb férfiak felöltik néha a testhez álló, feketezsinóros, magyaros nadrágot és kis fekete kabátot. Kitartóan viselik a kosút-kalapot. Elég magas, szélesebb, szegett karimájú kalap ez, amelyet Érsekújvárott szereztek be. Most már ezt is elhagyják, mert nehezen szerezhetik be. A nők öltözete a megszokott, félig városi, félig falusi öltözet, széles szoknyából és bő blúzból áll. Régebben is a városi divat leszállt darabjait viselték. Blúz helyett az ún. „majkát”, a sonkaujjú blúzt viselték. Minden 30-60 éves asszony azonban hű ragaszkodással őrzi főkötőjét, hogy abban temessék el. A fiatalok öltözete teljesen városias. A hagyományos gazdálkodás nyomait, csökevényeit a hátsó udvarban találhatjuk még meg. Ilyen az aprított fa elraktározásának régi módja, a „csökbagla”. Ilyen még a fonott sövény és a fonott sövény mezőkapuja, a burgonyaverem, a gyér nádfedés stb. Ami mégis közösségbe tömöríti e falvak lakóit, az a szellemi hagyomány, a sajátos és egységes rendszerű nyelvjárás, mely a dunántúli és elsősorban a nyugati nyelvjárásterület sajátságait mutatja. Leginkább szembeötlő sajátsága ennek a nyelvjárásnak erősen í-ző és öző jellege, pl. a fíkető, rímisztő, neköm, feszös, hiszöm, gyerekököt, möllik, lössz stb. szavakban. Számban és néprajzi értékben is legjelentősebb a Nyitra vidéki magyar községek csoportja. Kisebb részük az Aranyosmaróti járásban fekszik; így: Ghýmes, Kolon, Lédec, Zsére. A községek nagyobb hányada: Bábindal, Béd, Berencs, Kiscétény, Csehi, Geszte, Gerencsér, Egerszeg, Királyi, Lajosfalva, Menyhe, Alsóbodok, Pográny, Alsócsitár, Vicsápapáti a Nyitrai járáshoz tartozik. Néprajzi szempontból még több kétnyelvű községet sorolhatnánk e csoporthoz. A Nyitra vidéki csoport művelődése szellemi és tárgyi téren is ősi jellegű. Maga a település is honfoglalás-korabeli, a X. század első feléből származik. Erről tanúskodik a szomszédos község neve is, mint Tormos, Molnos, Üreg, Lapásgyarmat stb. A múltban történtek eltolódások. Magyar községbe szlovák lakosság telepedett. Viszont magyar lakosok eredetileg szlovák községekben telepedtek le. A népi művelődés ugaros-magyaros jellege azonban mégis erősebb, mint a magyar nép művelődés bármely más területen. A Nyitra vidéki magyarság életét ma is az íratlan hagyományos művelődés, a népi jog251
