Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ a dn>nn, dl>ll változás, amelyet a nyugat-szlovákiai nyelv a mássalhangzók időtartam-korrelációjaként aknáz ki. Hasonló felfogást képvisel a kérdésben Ľ. Novák. A meghonosodott idegen szónál elfogadja kezdeti kiemelt helyzetét és a komplex jelleget. A szó fonetikai realizálódásában ilyenkor mind az idegen, mind a befogadó nyelv tulajdonságai jelen vannak, de az újak a régebbieket kiszoríthatják. Amikor pedig az idegen fonetikai realizációk elérnek egy bizonyos fokot, a nyelv valamely pontján vagy megszabott irányban megváltozik fonológiai struktúrája, új struktúra keletkezik.18 De a kétnyelvűség problémáját nem lehet csupán az alaki pregnánsság, kifejezőség jegyében, azaz két nyelvi norma szabatos elkülönítését célzó pszichikai igénnyel megmagyarázni. Nyelvészszemmel nézve a kétnyelvűség két norma áthatódása az egyén konkrét nyilatkozataiban (aminek természetesen kisebb a jelentősége), valamint a közösség nyelvhasználatában (aminek megvan a súlya), mígnem a kétféle elemből egy új, mindkettőtől eltérő, de az egyikhez mégis -sa fejlődés kezdeti szakaszában többnyire az alacsonyabb színtűhöz - közelebb eső norma alakul ki. A kétnyelvűség a kommunikatív stílusban, a pusztán gazdaságosságra törekvő s a célszerűséget szem előtt tartó nyelvhasználatban, vagy akár a sajátos aktualizálást célzóban is erre számos bizonyítékot szolgáltat. A kétnyelvűségre visszavezethető jelenség mindig a kulturális és műveltségi vonatkozásban vagy hatalmi fölérendelés által előnyben részesített nyelv dominanciáját mutatja. A köznyelvi s a célszerűséget szorgalmazó stílus területéről idézhetjük, hogy a Szlovák Egyetem magyar hallgatóinak nyelvhasználatában nyolcvannál is több olyan szlovák alaktani, hangtani és lexikai átvételt gyűjtöttünk össze, amelynek alkalmazását pusztán külső, a célszerűséget szolgáló feltétel szabja meg; néhány esetben a szlovák nyelv megkülönböztető grammatikai készsége (például a grammatikai nem megkülönböztetése) hatott. A példaanyagból: vikladáltam a seminárban, vidováltattam, skrtáltattam; Porubská volt itt, alebo Nagyová. A magyar gimnázium tanárai, amíg intézetüknek volt fogadószobája, gyakran használták a szlovák megnevezést - a hovomában van. Tudniillik a kétnyelvű felirat „Hovorňa - Fogadószoba” szlovák része jobban fejezi ki a szoba rendeltetését: a tanárok e helyen beszélgetnek a szülőkkel. Ami a kétnyelvűség strukturális hatását illeti, az mindkét résztvevő n /elvrendszer gazdagságától függ, de az eredményt kezdetben mindenképpen a domináns helyzetben levő nyelv dönti el. Ilyen módon alakult ki a legtöbb szlovák „kemény” diialektus a lágy ď, ť, ň mássalhangzót nem ismerő német telepesréteg nyelvi hatása folytán. Úgyszintén hasonló okra vezethető vissza a magánhangzók időtartam-korrelációjának eltűnése a kelet-szlovákiai nyelvjárásokban, valamint a mássalhangzók időtartam-korrelációjának iltűncsc a néprajzi határhoz közel eső három gömöri magyar településen. A későbbi fejlődésben tendenciaként a visszaalakulás, a regresszió ugyancsak felléphet. Ez a helyzet azokban a településekben, amelyekben a nyelvi szubsztrátumra rárétegeződött az újonnan települtek nyelve, miközben új, a szubsztrátumhoz közeli nyelvi struktúra keletkezett, és azt a későbbiekben a szubsztrátummal azonos nyelvi környezet támogatta, míg végül többé vagy kevésbé domináns helyzetbe nem jutott, ahogy azt a nyelvileg és életmód18 Novák, L.: K základným otázkam štrukturálnej jazykovedy. Sbornik Matice slovenskej, XV. évf. (1937) 10. 228
