Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
A KÉTNYELVŰSÉG JELENSÉGEINEK PSZICHOLÓGIAI ALAPJAI jukkái is a szlovák szubsztrátumba beolvadt német és rutén telepesek példája mutatja. Hasonló a helyzet a Felső-Garam menti szlovák nyelvjáráscsoportnál.15 Nem volna azonban helyénvaló, ha a kétnyelvűséggel kapcsolatos folyamatok lényegét csak a fonológiai szisztémák redukálódásában látnánk; ez csupán viszonylagosságában fogadható el. Tudniillik - amennyiben statikus módon, tehát strukturális szempontból helytelenül szemléljük a dolgok állását - a résztvevő két struktúra közül az emdetileg gazdagabb redukálódik, de a szerényebb struktúrájú gyarapodást mutat, miután az új struktúra az eredetileg gazdagabbnál redukáltabb, de az eredetileg szerényebbnél gazdagabb lesz. Tömören tehát: az új nyelvi struktúra az eredetileg szerényebb nyelvi szisztémáénál gazdagabb, de a gazdagabb rendszerénél szegényebb. Fejtegetésünkből mind a tárgykört, mind az eredményeket tekintve kitűnik, mennyire sokarcú a kétnyelvűség kérdése. Pusztán pszichológiailag felfogva, mint a tudatban és a nyelvi nyilatkozatban egyaránt a két norma elhatárolásának és meghatározásának igénye által kiváltott sajátos feszültség jelenik meg. (Ahogy azt a kétnyelvű egyén nyelvhasználatában mindkét nyelven a nyelvhelyességi normához igazodásban, ebbeli törekvésként követhetjük.) A nyelv szférájában a folyamatok következménye lehet negatív, azaz konzerváló, megőrző vagy pozitív. Az utóbbi pedig vagy kiiktat, törlő jellegű, csökkenti a nyelvileg értékes elemek számát, vagy az oppozíciós értékek relatív gazdagodását eredményezve építő, konstruktív. A konstruktívak egyrészt nem strukturális hangtani, alaktani, mondattani jelenségek vagy alkalmi, valamint közösségi érvényű lexikai változatok (a), másrészt a nyelvi szerkezet valamely vagy valamennyi szintjén fellépő immanens - tárjellegű vagy funkcionális - struktúraformák (b). Az első, megőrző természetű jelenségek Alsó- és Középső-Árva nyelvjárásainak problémakörére jellemzőek, továbbá a négyszögű magánhangzórendszerrel rendelkező, gömöri szlovák, valamint a palóc típusú magyar nyelvjáráscsoportokra. A törlés tendenciája nyilvánul meg egyebek közt az idézett szlovák „kemény” nyelvjárásokban, a Sajó-völgyi nyelvjárásoknak egyszerűsödő esetrendszerében és a kelet-szlovák nyelvjárások hatására az utolsó előtti szótagra helyezett szóhangsúlyukban. A szomszédos magyar környezetben, az említett három határ menti gömöri községben a kitörlődés a magánhangzók időtartam-korrelációjának elvesztésében, Csúcsomban a nyelvjárási ö-zésnek a szomszéd város nyelvi hatására bekövetkező eltűnésében s más jelenstgekben nyilatkozik meg.19 20 Nem strukturális jelenség a szlovák a, á nagyrőcei labiális ejtése. A kétnyelvűség pozitív és konstruktív jellegű fényeként említhetjük a nyugat- és délszlovákiai nyelvjárások magánhangzóinak erős időtartam-korrelációját, a szlovák nyelvnek - Szlovákiának a cseh kulturális szférához történő közeledésével összefüggő - diftongizálódását, a Felső-Garam menti Polomka nyelvjárásának palatalizáltság-korrelációját, va19 A szubsztrátum jelentőségéről és a megfelelő irodalomra vonatkozólag lásd Oberpfalcer: i. m. 358., valamint a társuló jegyzeteket. 20 Szabó, J.: Maďarské elementy v slovenských nárečiach v Gemeri. Linguistica Slovaca, 1-11. évf. (1939-40) 183-190. 229
