Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Az alaki kötöttség a részelemek absztrakt azonosítását gátolja. De az aktualizált, nyomatékos pozícióban megjelenő' s a kétnyelvűségre visszavezethető elemeknél az alaki kötöttség (a rész genetikai beágyazottsága az egészbe) viszonylag szabad, vagy legalábbis nem olyan erősségű, mint az adott nyelv köznyelvi nyilatkozataiban. Ezek a körülmények az átvett szóalak összetevőinek intenzív észlelését válthatják ki, s ezáltal adva vannak a feltételek a részelemek, összetevők (hangok stb.) korrespondeáltatásához az átvevő nyelv fonológiai rendszerének részelemeivel (egységeivel). Amikor az új összefüggések állandósulnak, s a jelenség gyakorivá válik, automatizálódik, kezd rendszerjellegűvé lenni. A jelenség fonologizálódik, ami a rendszer gyarapodását jelenti. A nyomatékos pozíció, a viszonylagosan szabad alaki kötöttség kifejezővé és elevenné teszi a részelemeket (nyelvi egységeket). Kifejező jellegüket támogatja a készségként felfogott strukturális kényszer (az egészre vonatkoztatás, ami egyrészt ösztönös, biológiai - de mégis szerzett - törvényszerűség), továbbá az alaki kifejezőségre törekvés. Ez különösképpen abban az esetben áll fenn, amikor az idegen szavak átvételét nem kétnyelvű egyén foganatosítja, hanem szóbeli vagy írásbeli közlés által kerülnek a másik nyelvbe. Egy példával: a japán minden európai nyelvből átvett szó / hangját r-ként fogja fel.12 Az ingernek ez esetben az érzékelés-érzéklet, a befogadás nem felel meg egészében. A válasz minősége tipizált, csak bizonyos sávszélességgel rendelkezik, s az átmeneti elemeket kiiktatja, illetve azok a legközelebb eső típushoz rendelődnek hozzá. Az akusztikailag különböző idegen egységeket így egyetlen befogadásegység fedi le. Az átadó nyelv elemei fonológiailag mind relevánsak. Az alaki pregnánsság nyomán viszont az átvett lexikai egysé ; akusztikai részelemeiben redukálódhat.'3 Máskor az eredeti hangtani arculata a kiemelt pozíció következtében megőrződik, tudatosodik állaga, valamint funkciója, s a befogadó nyelv megfelelő fonémája alá rendelődik mint stilisztikai variáns. A variáns létrejötte pedig már eleget tesz a fonologizálódás feltételének. Hasonló esetek megsokszorozódásával a későbbiek során realizálódik a teljes fonologizálódás (a folyamat egy nyelven belül is ismert). Hogy a szavak ejtését hogyan módosítja az idegen hatás, azt jól mutatja az opavai németek ejtésmódja, akik a csehet követve lágyan ejtik a Hoňig, Kénig, nirgends stb. szavakat, vagy a nagyrőceiek ejtése, amelyben szinte minden a, d hang a magyarhoz igazodva labializált. Apfalziak az orrhangokat képezik franciásan (hi-hin, vesd össze a német hie-vc 1). Az észtországi letteknek hosszú mássalhangzóik vannak, az észt szerint; s hasonlóképpen e mássalhangzó-korreláció kimutatható a nyugati szlovák nyelvben is.14 A nyelv rendszerszintű átszerveződésének lehetőségét vallja téziseiben a Prágai Nyelvészkor,15 a folyamat feltételeként pszichológiai és szociológiai mozzanatokra utalva: „Egy bizonyos nyelvrendszert módosító nyelvi jelenségek terjedése nem mechanikus, hanem az azt elfogadó szubjektumok készségétől függ. Ilyen értelemben a fejlődési tendenciákkal összhangban van.” Az idézett készség természetesen lélektani és társadalmi függőségű egyaránt. 12 Polivanov, E.: La perception des sons d’une langue étrangère. TCLP, IV, 1931,79-89. 13 Oberpfalcer: i. ni. 394. 14 Oberpfalcer: i. m. 358. 15 TCLP, 1,1929. 226
