Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ vagy tagolatlanok is lehetnek, azaz tartalmi összetevőik behatárolt részekre, részegységekre egyénültek, vagy összemosódnak (konfúzak, komplexumok). A humán lét idézett területei között eszerint bizonyos oksági viszonyok vannak. A vázolt struktúrák a nem strukturált jelenségektől eltérően tehát körülhatárolhatok, de csak viszonylag állandó, aktuális vagy készségként érvényes élményegészek. A feltételektől függően kiegészíthetik egymást, s az adott helyzethez való alkalmazkodás révén fennmaradnak, átformálódnak, keletkeznek és megszűnnek. A struktúra ekképpen dinamikus egész, amely más struktúrákra alakító hatással lehet. Minden ekképpen készség jellegében felfogott struktúra, amely mint strukturális tényező valamennyi pszichikai jelenségnek, tehát a fonikusaknak is feltétele, egyúttal önmaga is természetszerűleg meghatározott. A felsoroltakat hangsúlyozva nem volt szándékunkban valamely újfajta pszichologizmusnak vagy szociologizmusnak a pártolása, ezekkel szemben a nyelvtudomány számos fenntartással élt, csupán az egész jellegű strukturális szemlélet következetes érvényre juttatását céloztuk. Az elmondottakból következik továbbá, hogy a nyelvnek sem a pszichológiai, sem a szociológiai vagy fizikai feltételei nem minősíthetők változatlannak. A nyelv mint egész jellegű jelenség valamennyi síkjában fejlődik. S akárcsak a lélektani valóságnak pszichikai irányultság az alapja, egyféle, a mélylélektani és tudaton kívüli mozzanatokból eredő tendenciák megléte és intenciónálitása, a nyelvtudomány is ennek megfelelően cseréli fel a hangtörvényeket a nyelvi tendencia, irányultság fogalmával, ami újból felveti a pszichikai s pontosabban a társadalmi függőség kérdését. Megfelelő mértékben kell ugyanis tekintettel lennünk a tendenciák iránt, a szubjektív és közösségi, készség jellegű, vagyis strukturális feltételek iránt, amelyek nyelvileg az adott egészben mint a hozzá tartozó fonológiai rendszer jelennek meg. A nyelvnek e vonatkozásban felfogott fonémarendszerét új, funkcionális terhel tségű jelenségek érintik és bontják, ami rendszerint bizonyos módon kitéríti a struktúra egyensúlyhelyzetét. A kitérítést azonban az új elemek fonologizálódása új, de mégis az eredetihez közel álló struktúraváltással - az egész-jelleg tételének jegyében - helyreállítja.9 Mindegyik élmény az aktuális tudategésznek valamiképpen beszőtt része. Az alakzat bizonyos módon körülhatárolt és belsőleg tagolt. A részelem alaki körülhatároltsága az érzetmezőt a tulajdonképpeni alakra és hátterére osztja (ilyen például a dallam és kísérete). Ezek szerint a kérdés súlypontját az érzetmező megfelelő tárgyi tagoltsága képezi, vagy is érzeteinknek természetszerű egységessége a tárgyaknak mint részegységeknek önmagában zárt és egymástól elhatárolt tagoltságával. S ez érvényes akkor is, ha szavakról, mondatokról vagy egy akkordról stb. van szó. Ezek mint egységes egész jellegű entitás ok e.ütnek a háttértől. A beszédélmény során alakzatok (vagy legalább komplexumok) képződnek, azaz egy adott nyilatkozat, mondat, szó mint ellentett jelenik meg szemben a nyelvi tudat potenciális szisztémájával vagy aktuális formájával. A nyilatkozat, szó ekképpen a nyelv ismeretének hátterével megjelenő alakzat.10 Amennyiben különösképpen kifejező alakzatra (fogalomra, kifejezésre) törekszünk egy bizonyos célzattal (a közlő stílus szabatossága, az esztétikai stílus különössége), erre igen gyakran idegen kifejezéshez folyamodunk. S az éles kontrasztképzés épp a kétnyelvűség 9 Oberpfalcer: i. m. 335., 354., 367. 10 Kratina: i. m. 27. 224
