Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ sodik vagy következő szótagjára korlátozódik. Nagyon gyakori azonban az alaki funkciójú morfémákban, vagyis a fonémákban. Az egyszótagú tőmorfémában vagyis a tőmorféma első szótagjában a minőségi váltakozás lehetetlen, mert ott a morfologizált fonémák mindenkor megtartják disztinktív értéküket (pl. [mar - mer, por -pör] stb. Természetesen nem szabad e kérdéssel összetévesztenünk a feloldásnak tisztán fonológiai (tehát nem morfonológiai) vonatkozású jelenségeit, vagy egy és ugyanazon fonémának tetszőleges, esetleg kombinatórius megjelenítéseit (pl. az irodalmi nyelvben a [lábnak - láptól, késtől — kézsben] típusú esetekben.202 A mennyiségi váltakozás azonban az egyszótagú tőmorfémában, illetőleg a tőmorféma első szótagjában is lehetséges, pl. [adok - ád[. Egy paradigmán belül azonban úgy is váltakozhatnak a fonémák, hogy egyúttal teljes értékű morfológiai funkciót töltenek be, vagyis alaki változást idéznek elő. Ezt a jelenséget morfológiai, alaktani altemációnak, váltakozásnak nevezzük.203 204 205 206 Az alaktani váltakozás kétvagy többtagú sorának eszményét, közös valójának fogalmát is morfonémának nevezzük. Ez az elnevezés vonatkozik tehát mind a kombinatórius, mind a disztinktív morfológiai váltakozásra. A morfonéma lehet tehát tisztán kombinatórius, morfológiailag irreleváns vagy morfológiailag disztintív értékű. Az alaktani, morfológiai váltakozásnak főképpen a hajlító nyelvekben van nagy jelentősége. Ez a lényege pl. a német Ablaut-nak. De a morféma hangalaki váltakozásának elég nagy jelentősége van a magyar alaktanban is, s így Kolon nyelvjárásában is. így pl. eléggé kihasználja a magánhangzóknak minőségi és mennyiségi váltakozását, sőt a mássalhangzók váltakozását is.2“ A változatlan, egyalakú névszótövek és igetövek mellett (pl. [hajó-hajót] gyakoribb a többalakú, váltakozó névszótő (pl. [kéz-kezet], Kolonban: [téj-tejet], s elég gyakori a többalakú igető is. A váltakozás az eredetileg többszótagú tövekben alakult ki, s kialakulása kapcsolatos a tővégi hangzók lekopásával, illetőleg defonologizálásával. A magyar nyelvben egy fonéma váltakozhat: 1. korrelativ párjával. A névszók csonka tőmorfémájában gyakoribb ajelölt tag, a teljes tőalakban a jelöletlen tag. A morféma itt kombinatórius és irreleváns, nem disztinktív, mert ajelölt vagy jelöletlen tag váltakozása a morfémák kapcsolása szerint valósul meg. Gyakran váltakozik az [á~a] és [é-é] fonéma, pl. [sár-sarat, madár-madarat, vér-vërës, fazék-fazëkat] stb. Ritkább az [/'-/', ú~u, ű~ü] fonémák váltakozása, pl. [kenyér-kenyeret, víz-vizet, úr-urat, tú'z-tüzet] stb. Kolon nyelvjárásában pl: [lév-levet, téj-tejet, tyűz~tyüz,et\ stb. Megfordított irányú váltakozást találunk az [-a, -e] végű szavakban az [a~á] fonémák váltakozásában, pl. [fa-fát].2"5 A többalakú igetövek váltakozásában a [a/á, e /e] váltakozást találjuk, pl. [adok~ád, kelek-kél, szedek-széd]. Hasonlóan Kolon nyelvjárásában: [àdok-âd, szëdëk-sz.éd]. Kolon nyelvjárási rendszerének megfelelően megtaláljuk itt még az [ë-i] váltakozást is a [tëszëk - tívő] féle alakokban.2“ 202 Az eredetileg kétszótagos szavakból a tővégi magánhangzó lekopásával, illetőleg defonologizálásával egytagúvá vált szavakban természetesen találunk ilyen váltakozást. 203 L. TRUBETZKOY, TCLP 1, 86., és Projet, TCLP 4, 322. 204 Vo. Novák, L’harmonie című munkáját, és itt a feloldás fejezetét. Értékes gondolatokat tartalmaz GYŐRKÉ- nek a Tó", képző, rag című idézett munkája. 205 A magyar nyelv morfológiai váltakozásainak történeti rendszerezése GOMBOCZ Zoltánnak elévülhetetlen érdeme. Lásd GOMBOCZ Zoltán, Magyar történeti nyelvtan, III. rész, Alaktan, Kiadja a Bölcsészettanhallgatók Árpád Bajtársi Egyesülete, Budapest 1925. A teljes alakú tőnek tővégi magánhangzós fonémáját a synchronikus részben e hangzókat így is tárgyaltuk. E kérdéshez v. ö. NOVÁK. Základná jednotka, 6. 206 A koloni adatokra lásd a magánhangzós rendszert tárgyaló résznek megfelelő fejezetét. 212
