Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE leg lehetséges számát megállapíthatjuk. Le kell természetesen számítanunk a szótagkezdő mássalhangzó-csoportok lehetőségét, mert ilyen fonéma-kombinációt a magyar nyelv szerkezeti uralkodó jellege nem tűr meg. A kéttagú szavakban a második tagban a kombinációs tilalmak közül elesik a mássalhangzó-csoportokra vonatkozó tilalom, azonban fellép a magánhangzó-illeszkedés. Az eddigi statisztikai kutatás alapján megállapíthatjuk, hogy Kolon nyelvjárásában átlagban csak négyszótagos szavakat találunk. A kombináció-lehetőség tehát a négyszótagnyi és tizenhat fonémát számláló kombinációlehetőségen belül marad. Le kell azonban számítanunk a feloldásoknak statisztikailag megállapított hányadát. A külön elkészített képző-, jel- és ragstatisztika eredményeit felhasználva, megállapíthatnánk az elméletileg lehetséges szavak maximumának számát. Természetesen az elméletileg megállapított lehetséges szavak száma nem egyezne a való nyelv tényleges szavainak számával, azonban legalább jelezné a lehetőségek számát, azok felső határát, a meg nem valósított, kihasználatlan lehetőségek számával egyterűben."' A magyar fonológiai statisztikának azonban még hatalmas utat kell megtennie, amíg elér ehhez az elméleti eredményhez. Ennek a munkának ma még a pozitivista előfeltételeit sem látjuk eléggé biztosítva. Alig van olyan synchronikus szótárunk, mely megfelelne az ilynemű statisztikai kutatásnak."4 A nyelvjárásoknak kimerítő egyidejű és rendszeres szótani kutatása eddig még körvonalaiban sem bontakozott ki. Az eddigi hangstatisztikák rendkívüli eredményeik mellett elméletileg annyira elhibázottak, hogy a fonológiai statisztika szempontjából majdnem használhatatlanok.1“ Egy-egy nyelvalkat szókészletének számbeli becslését tehát végeredményben lehetségesnek tartjuk. Természetesen a végleges becslést statisztikai részletkutatásoknak kell megőrizniök. VII. A JELENTÉSTANI EGYSÉGEK ELHATÁROLÁSA A) POZITÍV HATÁRJELEK A jelentéstani egységek, szémák a meghatározott mennyiségű disztinktív elemekből alakulnak. Hangalakjuknak és hangszerkezetüknek alakulását a nyelvalkatnak uralkodó szerkezeti jellege szabja meg. A jelentéstani egységeket a könnyebb megértés végett el kell egymástól határolni. A disztinktív sajátság nélkülözhetetlen, belső nyelvi tényező. Ezzel szemben az elhatárolás külső tényező s esetleg nélkülözhető. Az egységes folyamatosságú nyelvi jelenséget is megérthetjük, mert segítségünkre van a jelentés-mező,"6 az a fogalomkör, amelybe az egész konkrét nyelvjelenség beleilleszkedik, beletartozik. Az elhatároló jelek azonban megkönnyítik a megértést. 183 184 185 186 183 A hasonló elvi megállapításhoz lásd. BENVENISTE E., Répartition des consonnes et phonologie u mot, TCLP 8, 27. 184 Az egyedüli kiadványunk, amely részben alkalmas volna az ilynemű vizsgálódásra, CSÜRY Bálintnak Szamosháti Szótára. 185 Tarnóczy hangstatisztikájának értéke jelentősen emelkedne, ha a szerző eltekintene helytelen elméleti magatartásától, pl. a rövid és hosszú magánhangzók arányszámainak összevonásától, s közölné adatait hangokként, külön a rövid és külön a hosszú magánhangzókra vonatkozólag. 186 VÖ. LAZICZIUS, Általános nyelvészet, 53. 207
