Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE k:g 173:45 t:d 152:29 ty:gy 8:55 p:b 33:23 f:v 34:66 sz:z 65:24 s:zs 65:8 Eltérést csak az aplikális és labiális alapsoroknak palatális illetve dentális rokonsorai tesznek. Mivel éppen a rokonsorok viselkednek eltérően, ebben a jelenségben is rendszertani megnyilvánulást kell látnunk. Egyelőre nem tudjuk magyarázatát adni.178 A vázolt törvényszerűséget azonban az elsőfokú zárjelleg-korreláció is igazolja: s:cs 65:14, sz:c 65:9. A fonológiai statisztikában a fonémák előfordulásának számbeli megállapítása tehát nem nagy fontosságú. A fonémáknak bizonyos helyzetben megállapított előfordulási száma azonban megint fontos. így pl. a magánhangzós fonémáknak előfordulási száma keveset mond. A szókezdő és első szótagbeli magánhangzók előfordulásának száma összevetve a következő szótagokban megállapított előfordulások számával azonban már komoly eredményt mutat. Az elméletileg kiszámítható előfordulási szám ß/a= 538.88. A valóságban a tényleges előfordulások száma az első szótagban 516, a további szótagokban 551. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a fonológiai statisztikában nem elégedhetünk meg a fonémák összeszámlálásával, mert a fonológiában nem a fonéma a fontos, hanem az ellentét. Ezért nem a fonémák összeszámlálását kell elvégeznünk, hanem a fonológiai ellentétek statisztikáját kell elkészítenünk.179 Az ilyen statisztikák készítése természetesen sokkal nehezebb, s nemcsak kitartást, hanem komoly szaktudást is igényel. A kérdés lényegének megközelítését azonban csak az ilyen statisztikai munkálatokkal érhetjük el. B) A SZÓKINCS STATISZTIKÁJÁNAK KÉRDÉSE A fonológiai statisztika a szókincs számbeli megállapításának kérdésében sem tanácstalan. A fonémakombináció segítségével legalábbis durva vonalakban meg tudja állapítani az elméletileg lehetséges szavak mennyiségét. Természetesen az elméletileg kiszámított végeredmény nem egyezik teljesen a beszélt nyelv szókészletével. A szavak számbeli állományának ez az elméleti megállapítása a szavak hangalakja alapján valósul meg, alapul tehát a formát, a jelölőt veszi. A szó hangalakjának azonban több jelentés is megfelelhet. Vagy másszóval: egy jelölőhöz több jelölt is tartozhat, tehát egy fonémának több széma felel meg. A többértelműség, a poliszémia megvan a magyarban is, azonban elég csekély mértékben. A magyar nyelvet lényegében, ugyanúgy mint az urál-altaji nyelveket általában, inkább a homoszémia jel178 A [v] fonéma a feloldások rendszerében sajátos és elütő magatartást tanúsít. Ennek következtében szükségszerűen megváltozik előfordulásának arányszáma is. A kérdés megoldását talán itt kell keresnünk. Lásd a 137. lapot. 179 TRUBETZKOY, Grundzüge, 238. 205
