Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ összesen 1404 mássalhangzós fonéma van. Egy szó tehát átlagban 2,6 mássalhangzóval, egy szótag pedig 1,3 mássalhangzóval rendelkezik. A magánhangzós és mássalhangzós fonémák aránya igazolja a fonémaállomány tárgyalásánál kifejtett megállapításunkat.A magánhangzós fonémák a szövegben 43%-ban vesznek részt, a mássalhangzós fonémák pedig 57%-ban. Az előfordulásokban a magánhangzós és mássalhangzós fonémák megterhelésének aránya nem mutat olyan különbséget, mint a fonémaállomány arányszámainak különbsége. Tolnainál az irodalmi nyelv magánhangzóinak és mássalhangzóinak előfordulási arányszáma 41:59-hez. Eredményeink tehát meglepően egyeznek. Kolon nyelvjárásában a magánhangzós fonémák arányszáma jobb, mint az irodalmi nyelvben. A különbség okát valószínűleg a népnyelvnek sajátos megóvottságában vagy esetleg kisszámú adatunkban kereshetjük.169 170 Figyelemre méltó az a körülmény, hogy a vizsgált szövegben előfordul minden magánhangzós fonéma; a mássalhangzós fonémaállománynak azonban csak 72,96%-át találjuk meg, tehát 27%-a egyáltalán nem fordul elő. Ezeket az arányszámokat a hosszú mássalhangzós korreláció figyelembevételével állapítottuk meg. Statisztikánkban nem különböztettük meg a tőmorfémákban és az alaki módosítókban, a formémákban való előfordulást. Anyagunk azonban a tőmorféma és a további morfémák hangszerkezeti jellegének megállapítására is nyújt némi felvilágosítást. A szókezdő és általában első szótagbeli magánhangzóknak összege 516. Ugyané helyzetben 496 mássalhangzót találunk. A magánhangzók és mássalhangzók előfordulása tehát majdnem egyezik. Szóközépi és szóvégi helyzetben a magánhangzók összege 551, a mássalhangzók összege ugyanakkor 916. Az adatok világosan mutatják a magánhangzóknak és mássalhangzóknak arányos váltakozását és a mássalhangzós fonémacsoportoknak hiányát az első szótagban. A további szótagok magánhangzós és mássalhangzós fonémáinak aránya a mássalhangzós fonémacsoportok alakulásának szükségességét, illetve sokasodását mutatja. A kvantitatív korrelációval kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy mind magánhangzós, mind a mássalhangzós hosszúsági korrelációnál gyakoribb a rövid tag. Fonológiailag kifejezve: a proporcionális privativ ellentét jelöletlen tagjának funkció-megterhelése nagyobb, mint a korrelativ sajátságot hordozó jelölt tagnak. A mássalhangzós fonéma-előfordulásoknak 75,5%-a a rövid magánhangzós fonémákra esik, tehát a jelöletlen tagra. Népnyelvi statisztikánk értéke és szemléltető ereje emelkedne, ha eredményeit összevethetnénk az irodalmi nyelv ilynemű statisztikáinak eredményeivel. Természetesen a nagyobb mennyiségű szöveg feldolgozása is kívánatos. E feladat elvégzése az önálló nyelvstatisztikai tanulmányokra hárul. A magánhangzós fonémák összesített számának százalékai a következő táblázatot adják: 169 Lásd a 124. lapot. 170 Lásd a 138. jegyzetet. A finn nyelv 8 magánhangzós és 13 mássalhangzós fonémával rendelkezik. Egyben az egyetlen európai nyelv, amely az összefüggő szövegben több magánhangzót mutat föl, mint mássalhangzót: 100 magánhangzóra 96 mássalhangzó esik; ugyanakkor az olaszban 108, Kolon nyelvjárásában 133, a franciában 141, a németben 177, a csehben pedig 188. A fonológiai elemek szegénysége a finnben a többszótagos szavak teljes túlsúlyát vonja maga után. Egyszótagos szava kb. csak 50 van. Ezzel szemben a magyar nyelvben gazdagabb a fonémaállomány s a magyar egyszótagos szavak száma a finn egyszótagos szavak összegének többszörösét teszi. Hakulinen adatai a Virittäjä 1939, 3. kötetéből a SS V, 1939, 63 beszámolója alapján. 198
