Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

ARANY A. LÁSZLÓ

5. A zárjelleg-szerinti zöngés mássalhangzók egymásközötti feloldása

A zárjelleg szerint zöngés mássalhangzók ugyancsak ebbe a csoportba tartozó mássalhangzók előtt elvesztik képzéshelyi sajátságukat. Pl.: [hásolló], [hummi] ’holmi’. Ez a feloldás kevés példában fordul elő.

6. Az elszigetelt egydimenziós privativ ellentét feloldása

Az [/-/-] egydimenziós privativ, illetve egyenértékű ellentét két tagja egy prozodémában nem állhat egymás mellett. Ennek az ellentétnek azonban feloldódik a disztinktív értéke a morfémahatáron is. Pl.: [gyálló, sálló, hílláp, tálló, bálláng, pàllàg] [kállátó] (látogatás a lakzi után; azonban: [kár látó] ember), [válIák; mëgmëllek vernyi]; (azonban: vârlàk, mëgcsömörlik, megverlek]), gyákollott].

7. A rendszeren kívüli feloldás

Kolon nyelvjárásában rendszeresen kívülinek kell minősítenünk a: [fássáng] szót. Több példánk erre a feloldásra nincs. Kérdés azonban, vájjon az [-rs-] fonémacsoportos alakból kelle kiindulnunk. Ezzel az egyetlen példával szemben állanak a következő esetek: [korsó, orsó, borsó, koporsó, borsoss, nyersenn, hűrs, társ, örzsi, morzsâcskà, megpörzsöl].

Természetesen más nyelvjárásban a feloldásnak ez a típusa lehet rendszertani. Ott azonban más az egész feloldás rendszere.

VI. A FONOLÓGIAI STATISZTIKA

A) A FONOLÓGIAI ELEMEK STATISZTIKÁJA

1. A fonémák használatának statisztikája

A fonológiai elemeknek és funkció-kihasználásuknak statisztikája szorosan kapcsolatos a fonémakapcsolás és fonémakombináció kérdésével. A fonológiai statisztika célja kétféle: 1. meg kell mutatnia a fonológiai elem (fonéma, fonéma-csoport, szó-, illetve morféma-típus) használatának gyakoriságát, s 2. a fonológiai elemnek rendszertani funkció-megterhelését. Az elsőt szövegek, a másikat a szótár vizsgálatával állapíthatjuk meg1“. E két szempont lényegesen különböző eredményt ad. Az első a gyakorlati használat mértékét állapítja meg, a másik a rendszertani megterhelést.

A magyar nyelvben eddig csak a hangzók használatának gyakoriságát kutatták. Mindamellett részben értékes és használható eredményeket szűrt le Tolnai és Tarnóczy1'’7. Természetesen ezek az eredmények a betűk, jobb esetben a hangok, nem pedig a fonémák össze- 166 167

166 TRUBETZKOY, Grundzüge, 231.

167 Víl. Tolnai Vilmos, Nyr. XXXV, 421-5; TARNÓCZY Tamás, A magyar magánhangzók eloszlása, MNY XXXVIII, 352 és uö. Megjegyzések és kiegészítések a magyar magánhangzók eloszlásának kérdéséhez, MNy XXXIX, 369.

194