Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE

számolásából adódtak. Tarnóczy sajnos összevonta a rövid és hosszú magánhangzók adatait, s ezzel lényegesen csökkentette különben rendkívül alapos és módszeres eredményeinek értékét. A vizsgált szövegeket a legkülönbözőbb nyelvi stílusokból válogatta össze, s így eredményei kiegyenlítik a legkülönbözőbb stílus és hanghasználat eltéréseit.

A további fonológiai elemek (fonémacsoportok, szótagok, morfémák stb.) statisztikai kutatásának eddig még nagyon kevés figyelmet szenteltek1“. Ilynemű kutatás a nyelvjáráskutatásban tudtunkkal még nem volt. A nyelvjárási szövegek vizsgálatának eredménye szükségszerűen különbözik majd az irodalmi nyelv illetve köznyelv vizsgálatának eredményeitől, mégpedig nemcsak a szokatlan fonémacsoportok kisebb számának, hanem pl. a többtagú szavak számarányában is. Az egyszerűbb és közvetlenebb kifejezésmódot a többszótagú szavaknak sokkal kisebb mérvű használata jellemzi.

Természetes, hogy a fonémák használatának arányszáma nyelvjárásokként erősen változik. Ez a körülmény egyike a magyar nyelvjárások másodlagos megkülönböztető jegyeinek (az ú. n. [e]-zés, [ó']-zés stb). így Kolon nyelvjárásában az [f], [ô] fonéma erősen meg van terhelve és sokkal nagyobb használati arány.számot mutat, mint pl. az irodalmi vagy köznyelvben.

Kolon nyelvjárásának statisztikai jellegét csak kisszámú anyag vizsgálatának alapján kívánjuk jellemezni. A szöveget a hagyományos életforma stílusnyelvéből vesszük, s ez a stílusbeliség, továbbá a kisszámú vizsgált adat csak hozzávetőleges arányszámot nyújt. Az eredmények viszonylagos értéke azonban elvitathatatlan. Tarnóczy és Tolnai adataival öszszevetve, világosan mutatják a szerkezeti eltéréseknek viszonylagos irányát.

2. Kolon nyelvjárásának fonológiai statisztikája 168

Putz Évának Á kolonyi lágzi című munkájából kiválasztottunk két szövegrészt, mégpedig a 44. lap első harminc sorát és az 52. lap első harminc sorát. A fcldolgoztatás után a fonémák megoszlásának következő táblázatát nyertük:

Magánhangzós fonémák

á

â

0

ó

ö

ő

e(?)

1. Szókezdő

2. Első szótagbeli

3. Szóközépi

4. Szóvégi

99

5

10

1

7

1

11

4

61

21

29

4

13

8

40-70

62

63

4

11

22

64-36

16

4

4-9

24

3

Összesen

266

104

106

13

31

40

139

7

168 A fonémák lényegéből következik, hogy az itt elért eredmények használhatóbbak mint a hangstatisztikánál. így értékes NEMES Zoltánnak A magyar nyelv képző-, jel- és ragstatisztikája (MNy, XXVIII, 1932, 30, 106) c. munkája. Természetesen az ilynemű feldolgozás a feladatnak csak kis részét érinti. Megállapítja pl. a fonémák használatának gyakoriságát, de megoldatlan marad még a rendszertani funkció-megterhelés megállapítása.

195