Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A magyarban a mássalhangzós fonémáknak képzéshelyi- és zárjelleg-tulajdonságai a szó, illetve morféma kezdetén és az abszolút szóvégi, illetőleg morfémavégi helyzetben disztinktívek. Ismeretlen tehát pl. a szlovák vagy a cseh nyelvben törvényszerűen érvényesülő zöngétlen kihangzás.163 A mássalhangzóknak ilyen állandó, szerkezeti jellegű feloldási helyzetük Kolon nyelvjárásában sincsen. A fonémák kapcsolódásának azonban önálló szerkezeti tilalmai vannak.164 A magyar nyelvnek szerkezeti törvényszerűsége szókezdő helyzetben nem tűri a mássalhangzós fonémacsoportot, ezért a magyarban a szó kezdetén nincs feloldás. A szókezdő mássalhangzós fonéma csak indukáló lehet szó-összetételekben vagy szólamegységekben. Ugyanez vonatkozik a morfémák, illetőleg fonémák kezdő mássalhangzóira. Szóvégi, illetőleg morfémavégi helyzetben azonban a különböző morfémák illetőleg fonémák találkozása következtében mássalhangzós fonémacsoportok keletkeznek. Az így kialakult mássalhangzós csoport mássalhangzóit mindig morfémahatár választja el egymástól. Az indukáló hang mindig az utolsó, s feloldási helyzetbe mindig az előtte lévő kerül. Az indukáló fonéma jellege szerint a feloldási helyzetben vagy a képzéshelyi vagy a zárjellegsajátságok disztinktív értéke oldódik fel. Amint elmítetlük, ugyanez vonatkozik részben a szóösszetételekben és a szólam-egységekben kialakult mássalhangzós fonémacsoportokra is. A feloldási helyzetekben ily értelemben vett szerkezeti elhatárolása mellett érvényesül még a szövegösszefüggésnek feloldó hatása is. A szóbelseji vagy szólambelseji, mássalhangzóra végződő morfémák vég-mássalhangzói elvesztik disztinktív hangsajátságukat, ha utánuk mássalhangzóval kezdődő morfémák, illetve fonémák következnek. A vezérfonéma képviselete többnyire az indukáló mássalhangzós fonéma jellegétől függ. Ez a feloldási helyzet általános érvényű, tehát részben szerkezeti jellegű. Az indukáló fonéma mindig a morfémakezdő, a feloldás módja tehát a magyarban hátraható. A) A SZÖVEGÖSSZEFÜGGÉS OKOZTA FELOLDÁS A szövegösszefüggés okozta feloldások módja lehet elhasonító, vagy hasonító a szerint, hogy a kérdéses fonéma a releváns hangsajátság tekintetében az indukáló fonémától elhasonul, vagy pedig hozzáhasonul. Minkét esetben valamilyen disztinktív sajátság elvesztése forog fenn. Az elhasonulási (disszimilatív) feloldás oly fonéma szomszédságában történik, amely a kérdéses hangsajátsággal bír, az asszimilatív hasonulás esetében olyan fonéma szomszédságában, amely a kérdéses sajátságot nélkülözi. Az elhasonító és hasonlító feloldás kombinálva is jelentkezhet. A hasonulás és elhasonulás (asszimiláció és disszimiláció) fonológiai fogalma különbözik a fonétikai fogalomtól. Pl. az elhasonulás fogalma nem vonatkozik sem a mássalhangzóra, sem a fonémára, hanem csakis azokra a fonológiailag releváns hangsajátságokra, amelyek jellemezték az egymás mellett álló fonémákat. E fogalmak tartalma tehát lényegesen különbözik a fonétikai fogalmak tartalmától.165 163 LAZICZIUS, bevezetés, 29. 164 Lásd a 128. és köv. lapön. 165 TRUBETZKOY, Grundzüge, 206 kk. 190
