Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE menziós korrelációkat nevezzük másodfokú zárjelleg-korrelációnak, ellentétben az elsőfokú korrelációval, amely a három vagy legalább két zárfokú alapsor tagjai között áll fenn.125 A magyar irodalmi nyelvben és Kolon nyelvjárásában csak egy másodfokú zárjellegkorreláció van, mégpedig a zöngésségi korreláció, a zöngés-zöngétlen (esetleg feszes-laza) korrelativ ellentétben. Ezt a korrelációt megtaláljuk a zárhangoknál és réshangoknál, de természetesen nincs meg a zöngés mássalhangzóknál. A másodfokú zárjelleg-korrelációnak tagjai a [p-b, t-d, k-g,f-v, sz-Z, í-zs] ellentétek. Ezekhez járul még három aránylag kihasználatlan lehetőség, a [ty-gy, c-dz, cs-dzs], A többi mássalhangzós fonéma, a zöngés [/, ly, r, m, n, ny] és a rendszeren kjvüli [h, j] ebben a korrelációban nem vesz részt. Több másodfokú zárjelleg-korreláció nincs az irodalmi nyelvben, s Kolon nyelvjárásában sincs. Az [í] és [íz] jellegű mássalhangzók ejtése ugyan energikusabb, feszesebb izommunkával történik (fords), mint pl. a [z, z.v] hangoké (lenis). Ez a jelenség azonban az irodalmi nyelvben és Kolon nyelvjárásában is csak kísérő jellegű s nincs fonológiai értéke.126 A feszes (fortis) és laza (lenis) ejtés kérdése egy kissé összetettebb a zöngétlen-zöngés mássalhangzós ellentét-kapcsolatban, mert itt tulajdonképpen a laza-zöngés és a feszes-zöngétlen ejtés áll egymással szemben. A fonológiai disztinktív sajátság itt tehát komplex jellegű. A feloldási helyzetek nem mutatják meg egyértelműen a korrelativ sajátság lényegét. A zöngés-zöngétlen ellentét ugyanis feloldható, de a vezérfonéma jellegét gyakran a külső körülmények határozzák meg . Ezért a zöngés-zöngétlen mássalhangzóknak feszes-laza ejtése a magyar nyelvben további tüzetes kutatást kíván.127 3. A rezonans hangsajátságok A rezonáló hangsajátságok szempontjából a magyar nyelv mássalhangzóinál csak az orrhangúság jöhet számításba. A lelógó ínyvitorla okozta orrhangúság, a szájban pedig a zárhang jellemzi őket. Egydimenziós, proporcionális ellentéti viszonyban állanak az orális (labiális, apikális és palatális) zárhangokkal. Kolon nyelvjárásában tehát a rezonancia szerinti korrelativ sor a következő: [d-n, b-m] és [gy-ny], Mivel ezek egydimenziós, proporcionális és e mellett logikailag privativ ellentétek, ezért körrelatíveknek kell őket minősítenünk. Sajátosságuk az, hogy Kolon nyelvjárásában feloldhatók, ami különben ritkaság. Természetesen az aplikális sor dentális-palatális ellentétű rokonsorainak tagjai is feloldhatók. A rezonans mássalhangzós korreláció összeférhetetlen az elsőfokú zárjelleg-korrelációval. Egy és ugyanazon képzéshelyi hangsajátságú sorban ez a két korreláció egyidejűleg nem létezhet. A magyar irodalmi nyelvben és Kolon nyelvjárásában is az apikális, palatális és labiális képzéshelyi sornak van rezonáló korrelációja, s ez az oka annak, hogy az elsőfokú zárjelleg-korrelációt csak a sziszegő hangok képzéshelyi alapsoraiban találjuk meg. E szerkezeti körülmény egyik alapvető sajátossága a magyar mássalhangzós fonémarendszer-125 TRUBETZKOY, Grundziige, 143. 126 Lásd ehhez GOMBOCZ, Történeti Nyelvtan. 21. 127 Természetesen a rövid-hosszú prozódikus ellentétű mássalhangzók rövid-laza és hosszú-feszes ejtésében a laza-feszes ejtés csak fonológián-kívtlli kísérőjelenség. 179
