Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ nek. Tnibetzkoy úgy véli,128 129 hogy a képzéshelyi alapsorokban pillanatnyi-időtartamú ellentét uralkodik, s ez az egyik sorban mint elsőfokú zárjelleg-korreláció, a másikban pedig mint rezonans korreláció nyilvánul meg. Az orrhangú mássalhangzók ugyanis maximálisan zöngések, tehát maximális időtartamúak is. E kérdés a magyar fonológiában további tüzetes vizsgálatot kíván. Az orrhangú mássalhangzók egymás között többdimenziós ellentét-viszonyban állanak. Abszolút szóvégi helyzetben, a szólamegységben következő szónak szókezdő mássalhangzója előtt feloldódik a képzéshelyi hangsajátság ellentéte, s az orrhangú mássalhangzós fonémákat egyetlen orrhangú fonéma képviseli. Ennek a fonémának egyetlen sajátsága a minimális mértékű orrhangú zár, tehát egyúttal a legnagyobb mértékű mássalhangzós zöngésség. Ez a bizonytalan képzésű orrhang (vezérfonéma) többnyire mint [n] hang valósul meg. Az orrhangú mássalhangzókat képviselő vezérfonéma kiválasztása igazodhat a következő szónak szókezdő mássalhangzója szerint is. Föntebb említettük, hogy ez a bizonytalan képzésű mássalhangzós orrhang maximálisan zöngés, tehát a rendszer minden mássalhangzója közül a legjobban megközelíti a magánhangzók lényegi sajátságát: a zöngésséget. Ezért az orrhangú mássalhangzóknak ez a bizonytalan képzésű közös képviselője (vezérfonémája) néha annyira megközelíti a magánhangzók zöngésségét, hogy össze is olvad az előtte álló magánhangzós fonémával. Az orrhangú mássalhangzónak nyomát aztán csak a megelőző magánhangzónak orrhangúsításában találjuk. Az orrhangú mássalhangzó jelenlétét tehát csak a szóvégivé vált magánhangzónak járulékos minőségi tulajdonsága, az orrhangúság jelzi. A szóvégivé lett magánhangzó így polifonématikus értékű lett. Különlegessége az, hogy a járulékos minőségi tulajdonság nem egy bizonyos orrhangú mássalhangzónak funkcionális jelenlétét jelzi, hanem általában az orrhangú mássalhangzót. A polifonématikus értékű, orrhangúsított magánhangzó tehát a [mgh.+meghatározatlan orrhangú mássalhangzó] fonémacsoport képviseli. így pl. Kolon nyelvjárásában tetszőlegesen vagy kombinatóriusan váltakoznak az: [asszony/asszon/asszó]-féle típusok. Természetesen mindez a feloldási helyzetben érvényes és a tetszőleges váltakozás rendszertani keretében.12'2 128 TRUBETZKOY, Grundzüge, 162. 129 A mássalhangzókat más alapon rendszerezi JAKOBSON R., Observations sur le classement phonologique des consonnes (Proceedings III., 34 kk) című munkájában. Elmélete a fonológiai ellentétek kéttagúságának tényén épül fel. Ezért három kéttagú ellentétet különböztet meg. I. A hátsó (veláris, palatális) - elülső (labiális, dentális) mássalhangzók ellentéte. Itt az, egyetlen vagy pedig fontosabb rezonáló űr a hangképzés helye előtt vagy mögött van. 2. A tompa hangszínű (veláris, labiális) - éles hangszínű (palatális, dentális) mássalhangzók ellentéte. A tompa hangsajátságúak akusztikai jelegüket az osztatlan rezonáló űr megnyújtásával és a gége egyidejű szűkítésével nyerik. Az. éles hangsajátságúak hangszínüket két rövidített rezonáló űrben nyerik a gégének egyidejű tágítása mellett. 3. A laza („mates”) - érdes („stridentes”: sziszegő, s-jellegű, labiodentális és uvuláris) mássalhanzők. Ezek akusztikai jellegüket képzésükkel nyerik. Az első két ellentét lényegében megfelel a magánhangzók minőség ellentétének (vagyis a nyíltságnak és sajáthangnak), s ezért e mássalhangzók ellentétrendszere lényegében megfelel a magánhangzók ellentétrendszerének. Jakobson rendszerének előnye, hogy a képzéshelyi ellentétsorokat mindössze két dimenziós ellentétsorra osztja. A diachronikus magyarázatokat ezzel megkönnyíti, mert így pl. könnyen megmagyarázhatjuk a veláris hangzóknak labializálását, palatalizáciőját vagy akár a dentálisok palatalizálódását. A synchronikus rendszernek gazdag tagozódását, működési törvényeit, feloldásának pontos rendszerességét azonban képtelen megjeleníteni. A rezonáns korreláció feloldásának Kolon nyelvjárásában megállapított teljes rendszeressége tárgytalanná teszi Trnka kritikai megjegyzését is. Trnka ugyanis úgy vélte, hogy az orrhangú mássalhangzók képzéshelyi ellentétének feloldása gyenge pontja Trubetzkoy rendszerének, sőt ellentétben áll az egész elmélettel. Vö. Trnka, SS VI, 207. 180
