Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A [-bélyi] denominális melléknévképzőben: [fálubélyi; bölcsőbélyi]. Az [/] fonéma a melléknévfokozás kiemelő [-/AJ jelében: [kisebbik; nágyobbik], A sorsszámnevek [-gyik\ képzőjében: [négyegyik; ötögyik; szâzàgyik]; [hármagyik; mindëgyik]. Az [í] fonéma a többes sz. 1. sz. névmásban: [mink, minket] (de [tik, tiktëket]). A visszaható névmás többes sz. tárgy esetében: [mágikot]. A birtokos névmásnak az egy birtokot jelölő egyesszámi 1. személye: [enyim; áz enyim A], Az [/] fonéma a) a mutató névmásokban: [ilyen, ennyi]; b) kérdő névmásokban: [ki, mi, milyen, micsodá, mennyi, hânyàgyik, mëggyik]; c) vonatkozó névmásokban: [aki, ami, melyik, milyen, àmënnyi]; d) határozatlan és általános névmásokban: (váláki, vàlàmi; ákármi, senki, melyik, àkârmëlyik, àkârmilyen, vàlàmënyi]. Az [/] fonéma a határozószókban: [mingyig, ággyig, itt, ide, innett, ide, kint, ki] stb. A személyragozott határozószókban a [neki] alakban találunk [;] fonémát. PL: a [fősztünk neki; odáággyá neki; A] a névutóban: [miátt; iránt]; c) az igekötőkben: [ki-, visszá-]; d) indulatszókban: [ni, gyi] stb. Egytagú igetövekben: [visz, visznek, vittem, vittek, vinne; nem hittem vóna]. Többtagú igetövekben: [hirdetyi; ígérem; illog-villog; à világ úgy irigylëtt tállem; megissza màgât; kivan; megőrisztem; nyitvá jáz ajtó; rikojtúná; riszket; tisztőltetyi; virul], A deverbális [-ít] igeképzőben: [ànnyirë hágyitom; hágyitányi]. Az [í] fonéma a) a mozzanatos igék [-int] képzőjében: [mëktekint; csàvàrint] stb.; b) az alanyi igeragozás egyessz. 3. személyit [-ik\ ragjában: [így szokik lénnyi, eszik] stb. A tárgyas ragozásnak jelentőmódú jelen idejében a) az egyesszám 3. személyében a rag: [-/'] az ilyen esetekben: [kerőlli; mëgvëszi; kérgyi; tisztőltetyi; hirdetyi]; b) a többesszámi 3. személyben magashangú tövek után a rag [-/&]: [àvvàl füzetyik; kiveszekëgyik; kötösztetyik; ínekölyik; mëkszentëlyik]. 2. A hosszú magánhangzós rendszer Kolon nyelvjárásának hosszú magánhangzós fonémarendszerében szokatlanul erős az [í] és [ó] fonémák megterhelése. Az [í, ő] fonémák megterhelésével egyidőben azonban csökkennie kellett valamilyen más fonéma megterhelésének. A fölső nyelvállású [í] fonéma fokozott megterhelésével csökkent a középső nyelvállású illetőleg zöngésségű [é] fonéma megterhelése. Ebben az egydimenziós fokozati [é-í] fonéma-vonatkozásban kiegyensúlyozódott a közös megterhelés egysége. Ami az egyikben hiányzik, megvan a másikban. Viszont a középső nyelvállású-fölső nyelvállású két zöngésségi fok viszonylatában az egyensúly nincs meg, mert a fölső nyelvállású fok fonémasorának egyik tagja megterhelődött, a középnyíltságú fok fonémasorának egyik tagja pedig tehermentesítődött. A két fok viszonylatában tehát nincsen egyensúly. Ezt az egyensúlyt állítja helyre a középső fok [o] fonémájának fokozott megterhelése, s a véle kapcsolatos felső nyelvállású [ű] tehermentesítése.119 119 Hasonló az ó-magyar nyelvnek ű. n. nyíltabbá válása. Ez a folyamat azért valósult meg, mert egyidőben más eltolódás is történt, nevezetesen az. [ç>(\, [ë>e], stb. 166
