Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE Diachronikus szempontból az ellenvetések elkerülésére már itt megjegyezzük, hogy a következetes és teljes funkció-kicserélődésre nem volt szükség, mert hiszen az [ű-ő\ fonémák funkció-kicserélésének folyamat mint egység nem célozta a fonémaállomány megváltoztatását, hanem csak a funkció-megterhelések kiegyensúlyozását. A funkció-megterhelésnek kiegyensúlyozását a nyelvrendszer ott végezte el, ahol a rendszernek szerkezeti uralkodó jellege a legjobban megkönnyíthette a kiegyenlítés folyamatát. A magyar nyelvnek és Kolon nyelvjárásának is egyik szerkezeti jellegzetessége, a magánhangzó-harmónia. Akiegyenlítésre a legalkalmasabb helyzetek tehát azok voltak, ahol a magánhangzó-harmónia szellemében meg lehetett óvni az [o] fonémát, vagy pedig helyettesíteni vele az [w] fonémát. A felsorolt példának nagy hányada világosan szemlélteti a magánhangzó-harmóniának szerepét a funkció-megterhelés kiegyenlítésének folyamatában. Hasonló szerepű lesz az [rí—o] fonémának funkció-eltolódása pl. az ilyen esetekben: [nátyhásó], a) Az [á] fonéma jellege és funkciója Legalsó nyelvállású veláris képzésű magánhangzó negyedfokú labializációval. Hosszú, szűk ejtésű labiális párja a rövid [á\ hangnak. Érzékelhetőbb fonétikai változata nincs. Fonológiai tartalma a maximális zöngésség. Sajáthangú ellentéti viszonyban egyik fonémával sem áll, tehát csak fokozati ellentétet alkot. A labiális megjelenítés lényegében csak fonológián-kívüli kísérőjelenség, kihangsúlyozza a rövid [«] és hosszú ellentét-párja között a különbséget.12" Egytagú névszótövekben: [ág; gyönge ágájiró; csökkent äz ára; ágy, gyász, gyâszilletëmet, ház, szentegyház, láb, lábáikot, lány, nyár, pár; íjé te párossán, két szál, szár, sár, tál, náttúl, várábuó, száz]. Többtagú névszótövekben: [ádvín/ádvínbá, àmën/àmën, árnyík, árok; ásztá fölött; ásó, bucsánát, háboró, három, huszár, János, jászó, káposztá, máié, málészájó, mámá, mónár, pálcájík, lyánypájtássim; három liter pâlënkà; pàllâs; tëmplom pàrâdlbà; à pártát à fejire teszik; à plébânijân bejelentenyi; puhâr, szàkâcsnéjât, szokás, napsugár, tányír, vádló, hôdvëlâg, virág, zárda] .A deverbális és denominális szavakban: [bëàvàtâs, bérmálás, ustàrcsàttogtàtâsvâ, lâtogàtâsârë, vlgàsztàlâsârë, kászássákvál], A többalakú tövek tővégi hangzója a többesszám jele előtt: [dunnák, cédulák, lyánykák, apák] stb. A tárgyrag kötőhangzója és a többalakú tövek véghangzója: [à gázdát, pâlënkât, fiát, koronát, pápucsát, bukrítát, szàkâcsnéjât], A birtokos személyragok kötőhangzója és a többalakú tövek véghangzója: [ibolyám, idesápám, idesányám, bugám, rúzsüm, kutyámot, két orcájá, pálcájíkot, várábuó, szájábó], A többalakú tövekben a határozórag előtt: [kápufábá; munkábó járok; frissábá, à lyukába; szëme kupájábó; kàlëpjâbô; korpává; konyhârë], A határozóragban: [mënyàsszonnâ, húzná, kápuná] stb. A melléknevekben: [csudâllàtos, sáros, velágos, gyávájó, csipáss-csípás] stb. 120 120 Lásd a 68. lapot. 167
