Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE

A tárgyas ragozásban: [étettyük; köszönnyük; mëgnyizziik ikët; veltyük; ismertük].

A múlt időben: [sütöttünk; fősz.tünk neki, gyüttünk].

A felszólító módban: [vessük a vízbe; keressünk; kergessük ki],

h) Az [/'] fonéma jellege és funkciója

Fonétikai sajátosságában az [/'] felső nyelvállású palatális képzésű magánhangzó, elsőfokú illabiális ajakműködéssel. Érzékelhetőbb fonétikai változata nincsen.'17

Fonológiai disztinktív tartalma a minimális fokú zöngéssége és a lágy-világos sajáthangja. Lágy-kemény egyenértékű ellentétben áll az [«] fonémával, és mint jelöletlen tag világos-sötét privativ ellentétben az [ü] fonémával. Mint legkevésbé zöngés tag fokozati ellentétben áll tengelyének legnagyobb fokú és középfokú zöngésséget mutató [e] és [ë] tagjaival. A többi magánhangzóval az [/] többdimenziós homogén ellentétet alkot. Megterhelése csekély."“

Egytagú névszótövekben:

[ott is marad; itt; ity kölly lënnyi; nyis ki; ki, áki; mi, ámi; szittíp; ëgyenkint; nincs; kincs ëm].

Többtagú névszótövekben:

[álámizsná; ánnyi; bizony; cipőbe járnák; kis csibiske; ësszikenëd magád; fejsz i; igyunk à fejszirë; Klár à fjà; fr óly is os rozmáring; à gyisznók]; [öt gyivóssát] 'diós '; [á hit; kőből-i vágy fából; g)’ere bë ibolyám; idesányám; idrëss-bodross; hânnyà ki iket; ippen, Kátyi, kikelet, kicsin, kisebb, lágzissákot; három liter; lássikán, mëllik, válámellik, mikor, mingy’ig, váláminő, nyispolyá, pintëk, pintëkën, piros; oly szelíden nyíz; szerint, sirálom]; [siskó] ’kemence’: [tárisznyá], [tidő] ’tüdő’; [vinyigë; visszá; vigágvál és zsinórvál],

A főnévi igenév képzője mindig a [-nyi]. Pl.: [bëjelentënyi; új szokik lënnyi; hägyňtánnyi; szënnyi],

A birtok többesszámának jele mindig az [-/, -ji): PL: [lânpàjtâssim, tànâcsimot, köszönöm jó bäráccságitokät, à szeretet virágjibó; mindén pánászimát; gyönge szávájirá; a sziilejihë).

A birtokos szeméi y ragozás egyesszámi 3. személyit tárgyesetének birtokos személyragja palatális magánhangzó után: [-;', -ji]. Pl.: [keszkenyőjit; tyüzit; vizit; nem találod kedvit; á gyűrőjit]; [á tetejit; á belšej it; à kézit; à színyit; fiigefàlëvelit; szëmit],

A [-be] és [-re, -n] helyhatározói ragok előtt az egyesszámi 3. személyű birtokos személyrag a magashangú töveknél [-/-]. Pl.: a) [tetejibe; fekete főggyibe; oltár elejibe; eszibe ván]\ b) [két szemire; csipkés levelire; róllyunk à nyelire; à fej ire; à két szogirë; ánnák á hegyire; à fej in; à fùlu közepin; fáluvígin; á mellin vàn].

Az [-ig] helyhatározó ragban állandó az [-/] fonéma. Pl.: [mostányig; nyócig; á házig], A [-ni] helyhatározó ragban: fnnini válóm],

A denominális melléknevek képzője az [-;] fonéma. PL: mënyàsszonyi korâbà; à kolonyi hârmàs toron; à bérmâlâsi kërësztànyânàk; házi; mostányi, rígenyi].

Az [/] fonéma a mértéket jelentő [-nyi] melléknévi képzőben: [kupányi]. 117 118

117 GOMBOCZ, Történeti Nyelvtan. Magyar fonétika 29.

118 Lásd a 147. és 151. lapot.

165