Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Többtagú igetövekben: [êbujtàttyâk; bé ván csukva; mirigyig csurogjon; elkurjántom mágám; muláttyá; bemutátkozik; mágát mutogátnyi; ugát mint à kutyá; jutott is; kuttàt; szungyikál - kussog; utazik]. A birtokos személyrag a mélyhangú tő után a többesszámi 1. és 3. személyben [-unk, - uk, -juk]: [nyákunkbá; á nyákukbá vàn; à hâttyukbà] stb. A mód- és állapothatározónak, valamint a társhatározónak [-ul] ragja többnyire polifonématikusan realizálódik: [rosszú, ájtóstú] stb. A személyragozott határozóragok közül a következőkben találunk [-«-] fonémát: [róllunk, minállunk, rólluk, rájuk, nálluk, hozzájuk] stb. g) Az [ü] fonéma jellege és funkciója Felső nyelvállású palatális realizációjú magánhangzó elsőfokú labializációval."6 Fonológiai tartalma a minimális fokú zöngésség és a komplex lágy-sötét sajáthang. Lágy-kemény korrelativ ellentétben áll az [u] fonémával, és sötét-világos korrelativ ellentétben az [i] fonémával. Érzékelhetőbb változata nincsen. Megterhelése csekély. Kihasználása az alaki módosítókban, a morfémákban gyérebb, azonban ezt a hiányt részben kiegyenlíti fokozottabb megterhelése a tőmorfémában. Egytagú névszótőben: [füst; füstös konyhârë; nincs a fűszfánák gyüké; tyüzit megraknám; (de: [tyűz]); fül, iigyvíd]. Többtagú névszótövekben: [csütörtökön estve; áz esküvő nyóckor ván; áz esküvâjirë; füge; fügefa lével it rákiam rá; együtt ménnek; ászt má külön kölly; jó szülők; süket; sittem íny; min áz üdő; üdő~idő; üres à kálitká]; [ütet] ’őt'; (füzetíss; biidöss]; [csühérök] ’rossz emberek’; [függő; gyümőccs; püspök]; [fülke] (művelődési szó, s nem ismeri mindenki); [rühöss; süket]; [rücsköss szájó] (nem ismeri mindenki); [süveg; üdvössig; ünnep; gyükér; tüstént]; [szünet; á tyüszelén vót; fütykös kifelé; üdvözítőm;süsü-fíkető; különn, biidöss, ügyess]; [hozott_/mwer] ’friss’. A magashangú tövek birtokos személyragja a többesszámi 1. és 3. személyben [-iink, -ük, -jiik]: [kezünk, kezük, ftsz’ékünkbe; píziik is lëtt, fütykösük vót] stb. A személyragos névutók ragjában: [illyen kösztünk/közöttimk]. Egytagú igetövekben: [el-é gyün hozzá; gyiin à hús; eszëkbe gyün; ëgyütt; ül á sárokbá; féreütyi kontyát; csáprá ütött; süt; sül; csüggnek à csontyái, függő]. Többtagú igetövekben: Pl.: [ávvál füzetyik ki; mékkőfüzetnyi; füzetnek]; [gürő] ’gurulj’; [kerüllyön á puhár; eskünnyi; mégeskünnek; sütnek; rózsáfává tyüzelëk; mëgsitvegëli őt]; [fürdenyi, mékszűnyik, születyik, hozzáiitődött, fekünnyi], A többalakú igetövek jelenidejű többesszámi 1. személyű [-nk] ragja előtt a magashangú tövek véghanhgzója gyakran [-«-]: [itt nem köllyünk; sütünk; vísővé; éré gyerünk; párossán fekszünk álájá]. 116 116 GOMBOCZ, Történeti Nyelvtan, Magyar fonetika 30. 164
