Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE Az ikes igéknek egyesszámi 3. személyében: [verekëgyik, kiveszekëgyik mágokot], A jelen idő többesszámi 2. személyében: [mit keresték itt]. A fölszólító mód iktelen ragozásának a) egyesszámi 3. személyében: [szeressen; keressen; csudá essen ràjtà; hágy ígjén á tyú'z; illyën à bàrâccsâg]; b) a tárgyas ragozás többesszámi 2. személyében: [ô'rizzitëk híven], f) Az [u] fonéma jellege és funkciója Fonétikai sajátosságában az [n] felső nyelvállású, erősen veláris képzésű magánhangzó, igen erős elsőfokú labializációval. Figyelemre méltó fonétikai változata nincsen. Fonológiai tartalma a legkisebb fokú zöngésség és a kemény sajáthang. Kemény-lágy korrelativ ellentétben áll a lágy [ü-i] sorral. Az 1. tengelynek legcsekélyebb zöngésségű tagja, s fokozati ellentétben áll a középfokú és legnagyobb fokú zöngésséget mutató [o] és [d] fonémával. A rendszer többi magánhangzójával többdimenziós homogén ellentétben áll. Sem kombinatórius, sem tetszőleges változata nincsen. Megterhelése csekély. À kolonyi lágzi című munkában mindössze 235-ször fordul elő. Nem számítottuk a daloknak visszatérő sorait."' Egytagú névszótövekben: [verd àz orod à lyukâbà; lukàskànàlàt; hugâm; hiigyoss]. Többtagú névszótövekben: [szip nág)’ bukrítát; bukritát tësznek mellíje]; [të csudá] ’csúnya’; [csudá essën ràjtà; à csudâllùtossàt; csukorbà vàn; csukrot szénnek; à Dunà vize; ménnek á dunnâkir; à himess dunnâkàt; ki hugyàn; hugyàn, hogy; vígig kukorica]; [szëme kupâjâbô] ’szemgödör ’; [sibri kutyà në ugàss; kutyà hitó'; mugymurugyot mond à hàsàm tóíle] (hangutánzó szó); [à muzsikássák; puháról; kerüllyön á puhár]; [piross à ruha] ’kötény’; [á szurokfokhágymát] ’gerezd’; [fekete subásnák; dílután; vëcsërnye után; ázután; utânnà; pállás után kirugdálom à gàzdât; egymásután; utollyârë; á vó'llegín udvàrân; ugyàn mi litt; Urám Isten; én urád vagyok; ustárom; nàgy ustàrcsùttogtàtâsvâ ménnek; bátyubá á dunnákat; cidrusfá; száll à dáru; fó'sőfáluvígén; Jézus; nyiski csikorgás kápudát; kápufábá; kâpusztà; pápucsät; républiká; fijunk; huszár; nàpsugâr; tudós; ügyi; kutát nyízi], A mélyhangú többalakú igetöveknek a deverbális [-/] képző előtt gyakran [-«-] véghangzójuk van: [hágy borullyák; orcádon virul à szerelem], A kezdő igék képzőjében: [indul], A visszaható igék képzőjében: [fordullyon], Adenominális igeképzőben: [lágyul], A többalakú igetövekben a) jelenidejű többesszámi 1. személyű [-nk] ragja előtt: [indulunk, iszunk; nem is látunk]; b) ugyancsak a multidőben: [ásszont hosztunk]; c) a felszólító módban: [csinállyunk, igyunk]; d) a tárgyas ragozásban: [nem ágyuk; borvál itátgáttyuk]. Egytagú igetövekben: [kertén fut lesz; kárát gyugunk; lévelek hullánák; hullyátok levelek; hullyon á húsú; úgy hullyon á könyved; ákinek jut; álájutok; átnyujtya; té is tucc szónyi; tudom; tuggyák; eluntám ma]. 115 115 Lásd a 147. lapot. 163
