Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE lótlan szavak (tagadó szócska, kérdó' szócska, igekötó'k, határozók) tetszőlegesen váltakozó [e-ë\ realizációt mutatnak. Az [e-ë\ hangok ezekben tetszőleges változatai az egységes [?] fonémának. Egyedül talán az [é] (esetleg [ë]) hangú szó előtti helyzetben beszélhetnénk kombinatórius változatról. Az [e-ë] váltakozás azonban mégsem teljesen esetleges, mert realizálódása kapcsolatos a mondat-, illetve a szólam-hangsúllyal. Hangsúlyos helyzetben mindig [ë] realizációt találunk. Az [ë] realizáció tehát a prozódikus rendszerrel kapcsolatos és jelzi a formális szónak hangsúlyozott helyzetét. Az önálló tövek azonban következetesen megtartják [ë] fonémájukat! Az [ë] fonémának funkcionális kihasználását csökkenti az [ö]-ző alakok gyakorisága. Lásd az [ö] fonémát! Hasonlóan csökken az [ë] funkció-megterhelése az [e] javára az [w, /, ö, ë], illetve [új í, ő, é] fonémák előtt, a formális, nem önálló szavakban. [ë] Egytagú névszótövekben: [begy; nágy begyet rákjátok bikàcsëk; csendesebb; csëpp; ëggy]; [ëgyik könyvem] 'könnyem'; [én ëgyedô; ëgyikhëz ëlmin; ëgysë jó; csolkollyâk ëgymâst; ëggyet-kettô't; szâsszër ëgymâsutân; nem fér ëgybe; vàn mindëgyiknek; êmënnek ëggyütt; ëtyse] ’én is ’, (különben csak: [én]); [hëgy; à hëgyire] ’valaminek a tetejére’; [ippen hëly vàn; jëgyëss; à mëfijunk; à më borunk]; [à szëmëm; szëme; à szëmit; kikszëmô; két szëmire; kôkinyszëmô; szëmen; szent oltár; Szënt János; szënt neve; ùssë csolkollyâk; sehová së jár; ász së mongyá; itt së ákárnák; sër; nágy sorrend]. Többtagú névszótövekben: Pl.: [amën; becsêkëgyik bënne] (a becsmérel igét nem ismerik); [bëtô; csëbër]; [csëtër] ’bokor ’; [ollyán ëccërüen; egyebet; szenved àz ëleget]; élig húzza à lábát] (’alig ’; azonban [eleg] annyi mint ’élig); [ember; már ergëm többé; há esszëküptàk; esszëjhijà - ésszisöpörtem; ëskolâbâ jârtàm; hosszó ëstâllôbà; érdëmëss füzetnyi; finyës; fiszëkünkbe; fügëfà lëvele; gëbre; gërëndà; gërlny; gyönge; süket gyerëkki lësznek]; [hàjkëtô'k; hàjkëtô's] ’szalagos ’; [ä himëss dunnâkot; hirëss; sok hirëss szip hiszën; rëpô't és idë szât; idës ànyâm; idës äpám; idës rózsám] (esztétikai stílusban); [élës; idrëss-bodross; igën tiltyà]; [igenëss] ’egyenes ’; [inëkët; jobb àz Istën; jelëss; kàlëp, kàlëpba ëszik; këcsëg; à këgyes Jézus; kënyér; kënyeret; kérészt; kërësztànyà; kërësztàpâk; kërësztfijà; à kërësztlânyàjl; kërësztelo]; (egyszer: [kërësztànyà]); këmlnfàr] (ruhadarab); [këminmagos; kilënckor; kinyës; korëlà; közönsígéssen; kôkényszëmff; szakâcsàsszon këze; të lëâny; lëvelet írt; ágájikról levelek hullának] (ellenben: [hullyátok levelek]; [fó'nn à lëvegôbe; lillëk; három litër mogyoró; tyíz litër bor; mëgëtt; àsztâ mëgé; à mënyàsszon; új mënyecske; mëllyik ùton~nimëllik~valamëllik; minden làgziss; mindënbô; mindönkinek; nëgyegyiknek mongyù; inekëlyik neki; szeretője nëve; nëvendik — növendík]; [ozstën mënnek; három litër pâlënka; rëzëdà virágot; rifés szàllàg; ëhetnik szëgin; de szëginy leginy; szëlid; oly szëliden; a szëntëgyhâszpàrton; az àn àszentegyhâz; szereiéin; à szerelëmér; szërëncsét àd néki; jó szërëncsíje; ëgy igàz szëretô't; szëretet; szilëss pàtàkon; szilës árok; sohàsë gyön; selëm keszkenyô't; mâ nëm lësz sëmmi; sënki; fejeden sërke, bûthù; sëtét — sötét - sëtitsig; à sëtitbe; tàlëcskâbâ tënne; tëhât; vígig tëàrùzsà, telë vàn; à tëmetô; à tëmetâhô; à templom előtt; tengëly; vëcsërnye; három vëdër vizet; hôdvëlâg; vëlâgos vërësbe; vërëss; virëss] (erősen labializált [ë]; [vigë vàn; zsëcskô], Az [ë] fonémát találjuk a többesjel kötőhangzójában: [à vendigëk] (10-szer; soha másképpen); [leginyëk; embërëk; testvirëk; riszëgëk; gyerëkëk; inëkëk; itkëk; ezëk]. Azonban ugyanakkor: [telepëssek; bentiek; levelek] stb. 161
