Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE A [-vei] társhatározó ragban: [könyveimvel, zsemlével, gyöngyvei, ekível]. Ugyanakkor azonban gyakori a: [konyveimvël, vizvëf] alak is a gyakori polifonématikus [ínekvé] féle alakok mellett. Egytagú igetövekben: Pl.: [vezsd még; vet; veszt; ver]. Többtagú igetövekben: PL: [hágy beszíllyek; mit nem cselekenník; emiszt; nëm engegyi; engeggye áz Isten; ereszteníd; csadá essen räjtä; esik esső; nëm fekszëk; felelik; elfelejtëm; incselkëgyik; mëgilletyi ikët; sírvá keres engëm; kerôlli àz àsztât; vizet meríteník; fölnevel; ösmertelek; ôlelëm â szíp àsszont; mëg nëm reped; szenved ùz ëleget; szípet szeret; segít; igen sietnek]; [máj kiteccik] ’kitudódik, meglátszik’; [tekincs bë; ëgyiket tëmettem; verekëgyik; kiveszekëgyik màgokot; ëgybe nem vezetyi], Agyakorító igék képzőjében: [ínekőgetnek, szeretgetëm], [búttlesztő] ’bú életsző’, [kedvez] stb. A műveltető igék képzőjében: [lëvetkô'sztetyik, tisztöltetyi, köszöntetyik] stb. A ható igék képzőjében: [kereshet is], A névszókból képzett igék képzőjében: [ma hirdetyik, kihirdet, bëjelentënyi]. A második személyi! tárgyat jelölő személyragban: [el sëm is felejtlek]. Az iktelen alanyi ragozás egyesszámi 1. személyében: [nëm fülek]; ugyancsak a 3. személyében: [hirdet; sírvá keres engëm; hogy mëg nëm reped; szenved], A jelenidő többesszámi 3. személyében: [öró'nek néki, füzetnek, ájtóré írnek; közönsigëssen visznek; ott űnek; sütnek, ménnek, esznek, mëgëggyëznek; ággyik veszekénnek; igén sietnek, vendigëskënnek, ínekőnek~ínekének, döglenek, ebídének], A tárgyas ragozás jelenidejének egyesszámi 3. személyében: [engeggye]. A multidő ragozásában: a) egyesszámi 1. személyben: [hittem, vittem, vitëttem, tëmettem, öntösztem; könnyebbsígit kerestem]; b) az egyesszámi 3. személyben: [született] (azonban: [írígylétt]); c) a többesszámi 3. személyben: [felejtettek]; [házáírtek, vittek], A második személyű tárgyat jelölő ragozásban: [ösmertelek, szerettelek]. A multidejű tárgyas ragozás egyesszámi 3. személyében: [mégígette,ye/é'«/é'/íe] stb. A fölszólító mód iktelen ragozásának a) 1. személyében: [hágy beszíllyek]; b) 3. személyében: [illessen, étessen] (azonban: [szeressen]); c) többesszámi 3. személyében: [kíszőly- 1 yenek], A föltételes mód egyesszámi 3. személyében: [jobbán vinne; mëgrepedne]. Az [e] fonéma gyakran mint tetszőleges [é] változat valósul meg, s alsó nyelvállású palatális ejtésű, hosszú megvalósítású polifonématikus értékű hangzó. Harmadfokú illabiális ajakműködéssel alakul. Ugyanabban a helyzetben gyakran váltakozik a teljes többjegyű alakkal (e+1, e+r, e+n). A [nyelv] főnevet mindig polifonématikus értékű [é]-vel realizálják: [nyév, á nyêved, à számár nyéve], A [kend] szónak realizációja polifonématikus, pl. [kéd, vírém], A többjegyű [e+l] alakú igekötőnek gyakoribb az [é-] alakja. PL: [êbujtàttyâk; écserílllyik; ënnyi êgyiittetëk]; [éjött mâ] (az ünnepi stílusból); [éhíjá; áz éjegyzóje]; [ékezdik] (az ünnepi stílusban); [ékíszítenek; êkezgyik; êkiâttyâk âmën; êmin, êmënt; êmënnek; êredëznyi, êtëttik]; [ëgymàst êvâlânyi] ’ismerősnek elismer’; [êvëszi; êvëszik; éviszik; és êviszi à mënyàsszonyho; êviszi màgâvâ; étiltányi, étörött, együtt; êfâràtt]. Az [első] sorszámnév többnyire a polifonématikus értékű [é] hanggal valósul meg. Pl.: [ésó'bb szípen fogággyák; éső\. 155
