Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

ARANY A. LÁSZLÓ

A [belső] helyhatározó realizációja többnyire: [béso].

Az [-e]-végű szavak tárgyragos alakjának realizációs típusa pl.: [tál ítél],

A [-vei] társhatározó ragot többnyire a [vj+polifonérpatikus értékű [é], tehát [-vé] alak képviseli: [evvê, hàjkëtô'kvê]; de: [ëgy ijjê, íjjé náppá; három hétté]; à tengerbe kűvé lënyomátom; bëkôtôtt kézvé]; [à nevivê, szentétvizvé; à voie ginné; fejvé, inekvé; öreg embërvê].

A deverbális és denominális [-el] képzőt a magashangú szavakban a kötőhangzónak [-é] alakja képviseli: [felének nëkik, visszàfelênek, mëgôlêhecc engëm; kitét, tyüzényi, főiemé, hizêkëgyik, légé, visé; bècsêkëgyik bënne]. Realizálódik azonban a többjegyű alakjában is: [zsemlével; kônyveimvël].

Az [e+r] értékű polifonématikus [é-] van a következő szóban: [ère gyerünk; mere],

c) Az [o] fonéma jellege és funkciója

Az [o] középső nyelvállású, erősen veláris képzésű magánhangzó.

Fonológiailag releváns hangsajátsága a középfokú zöngésség és a kemény hangszín. Kemény-lágy ellentétviszonyban áll a komplex lágy [ó-e] sorral. Tengelyének [a] és [;/] fonémájával fokozati ellentétben áll.

Egytagú névszótövekben:

[bor; borunk legidősebb]; [hováss] ’havas’, [megölelém menyásszonyi korábá; verd áz orod]; [por, sor, kor] stb.

Többtagú névszótövekben:

[ásszonnák; nëm csoda; csüggnek á csontyái; csukorbà vàn; á dorozsbák füzetnek]/ [fristokbá] ’reggelire’; [kocsikenís; Kolonbá született; koporsómbá bezár; à korëlà; ëgy korona]; [korpává] ’korpával’; [koszoróslány]; [mágyoró] ’mogyoró’; [m oslí köss puttón; morzsálík; nyávolyá; nyispolyá; nyoszolyófá; nyoszolyólány; szënt oltár; két orcája; orvos; no rájtá; fekete posztó; rokonytó kú'ttík vissza; à legnágyobb rokonnyí; à közel váló rokonnyí; rozmáringjík; ez nëm szokás; à szomszídom fiját; templom párádíbá; vocsorányi],

A melléknév-képzőben: [ákkorká]. A melléknevekben: [vikony lítrá; legszomoróbb; esz hosszán tárt; gonosz szërëncse],

A fokozás kötőhangzója: [nagyobb], A számnevekben: [három, sok],

A számnevek ragozásában csak a [-szer] rag járja: [hátszér],

A személyragos határozóragban: [hozzám],

A visszaható névmásban: [mágátok]. A különböző névmásokban: [odú, ollyán, ollyánok, ákkorá, mikor, ott],

A határozószókban: [ott, hogy] (különben csak: [hun, hugyán]), [onnát, bizony, ükkor sohá, sëhovà, mostányig, mostán, utollyâre, osztën].

A denominális képzőben: [hájádon], A deverbális képzőben: [siralom].

A többesszámi jel kötőhangzója: [ásszonyok, lányok] stb.

A birtokos személyrag kötőhangzója: [ustárom, ustárod, ustárok, udvarom, udvarod, udvárok].

A tárgyrag kötőhangzója: [csukrot szënnek; kiveszekëgyik magokot; à másikot t(mettem; mugymurugyot mond à hásám; fánálákot; látták ápádot; ásszonyokot, kutyámot, bitesánátot, cé du Iá kot].

A határozóragban: [munkábá járok; à mânyiho mëgy; à kocsiho áll; à házáho ment; à szájáho vitte; mágáho öléte; mëllyik úton; orcádon virul à szerelem].

156