Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Külön magyarázatot kíván a hosszú [áj fonémának labiális megjelenítése. Ennek végső oka a magyar nyelv szerkezetének legszélesebb értelemben vett prozódikus megoldásmódjában van. Általános érvényének oka azonban Kolon nyelvjárásának sajátos szerkezetében rejlik. Kolon nyelvjárásában (mint általában a magyar nyelvben) a hosszú magánhangzók általában egy morfémában helyezkednek el. Nem úgy pl. a finnben, ahol a hosszú magánhangzók általában két rövid magánhangzónak egymásutániságából tevődnek össze. E körülményt az a tény bizonyítja, hogy a finnben a hosszú magánhangzós fonémákat többnyire morféma-határ választja ketté. Ezért a finn magánhangzók hosszúsága [/+/] jellegű. A magyar nyelv magánhangzóinak hosszúsága nem ilyen additív jellegű mint a finnben. Képletesen az [/-] jelképpel tudnánk kifejezni. A magyar hosszú magánhangzók időtartama tehát általában rövidebb, mint a példának idézett finn magánhangzók hosszúsága. Ebből az okból a magyar magánhangzó hosszúságát a fonétikai megjelenítésben még különböző minőségi, fonétikai eszközökkel kell hangsúlyozni, érzékelhetővé tenni. így pl. a magyar hosszú magánhangzók szűkebb, feszesebb ejtésűek, mint a rövid párjuk. Ez a kísérő, kiegészítő sajátság pl. nincs meg a finn nyelvben. Kolon nyelvjárásában a rövid [à] és a hosszú [ä] ellentétet még a hosszú [á] fonémának labializálásával is hangsúlyozzák.109 Ugyancsak ilyen belső szerkezeti okból más a rövid [«] fonéma hosszú párjának a fonétikai megjelenítése pl. a közeli Menyhe nyelvjárásában. E község nyelvjárásának rövid és hosszú magánhangzós fonémarendszere a következő: á á o ö ë és ó ő é u ü i ú ű í Ugyancsak ilyen belső szerkezeti okból más a kérdéses [a] fonémáknak a fonétikai megjelenítése a közeli Gerencsér nyelvjárásában: á e á o ö é ó ő é u ü i ú ü í E rendszer fonológiai viszonosságának képletes ábrázolása ezért így alakul: sötét komplex sötét-kemény: lágy { világos. E példákon láthatjuk, mennyire a belső rendszer függvénye a fonétikai megjelenítés is. 1. A rövid magánhangzós rendszer fonémái. a) Az á fonéma jellege és funkciója. Fonétikai jellegében az [a] legalsó nyelvállású illabiális magánhangzó, postdorsális, erősen veláris képzéssel. Minőségi tulajdonság felvételével és a mennyiségi tulajdonság fokozásával alakult az [a] változata az [asz/á, àsztàlvâ] féle esetekben. A mennyiségi tulajdonság fokozásával alakult [á] változat teljesen egyezik a hosszú magánhangzós rendszer [á] hangjával. 109 NOVÁK Ľ., K základným otázkam, 22. 150
