Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE Fonológiai releváns hangsajátsága az [á] hangnak a maximális fokú zöngésség és a kemény hangszín. Kemény-lágy korrelativ (egydimenziós privativ) ellentét-viszonyban áll az [e] fonémával, és fokozati ellentétben tengelyének [o] és [u] tagjával. Az [á] változat megjelenítésében egyezik a hosszú rendszer [á] fonémájának megjelenítésével. A rövid magánhangzós rendszerben az [á] mint polifonématikus értékű tetszőleges változat szerepel [á+mshg] értékkel. Egytagú névszótövekben: [à kàpu,"° áz, ászt, ázír, báj, csák, fá, gàzembërëk, de hù, à hùsàm, häng, jàj, de máj - de máj d, à legnagyobb], [käs] ’kosár’, [näp, páp, vád, vàk.] Többtagú névszótövekben: [àbà] ’szegés a szoknyán’, [äblák, áblák tálájá] ’párkánya’, [ágácsfá] ’akácfa’, [ággyik] ’addig’; [áki àkùdâlyt túd; àkârmikor, ókkor, alamizsnát, ázálátt], [nágyálló] ’nagy olló’, [lëgàlôrà, ánnyit; à két àpânàk; áprólik, à mënyâsszon, árány, ârvà, átálmenník]; [veri á bákájít] ’bokáit’, [bárná, bátyú, búza], [të csttdá] ’csúnya’; [száll á dánt; dunná; á falu vígin; fánál], [fánálákot] ’fonalakat’, [fárkás, gállír, hálás szekér], [hámá] ’hamar’, [hámu, hàràg, hàrmàccër, gázdá, házá, fokhágymdt, kàkàss, kàlàpâcs, kàlëp; hun vánnák á kápájik: kápu, káró, kászá, kásznyi, kázsmír, kátoná, kápusztá, kittyá, lágzi, lámpá, lukáskánálát, lusta, mágyáross], [mágyáró] ’mogyoró, apró burgonya’, [mámácská]; [húsz fő' à téli mámuccíd] ’téli cipő’; [szëgyi à màrkot]; [motóllá] ’fonószék’; [inostán, másnáp, níhá, nyispolyá, ollyán, pánász, párt, pápucs, párádíbá; tàlâltàk ëgy pátkót]\ [ájtórágásztó] ’ajtófélfa’; [rájtá, rëpublikà, róká], [ruhá] ’kötény’, [szábád, sohá, tárisznyá, úcá, kukoricá, udvár, agyán, ustár, uzsonnyá, váláki, vágyon, vásfázík, víká], [zsugorá] ’zsugori’. Az [á] fonéma a többes jelének kötőhangzója: [hazák, lákzissák, Végnágyobbákk, kászássük, muzsikássák, fánálák, subássák, uràkrë] stb. Az [á] fonémát találjuk: a) az igékből képzett főnevek [-at] képzőjében, pl. [gundolát]; b) a főnévi igenév képzőjében, pl. [hágyítányi] ’hajítani’, [írnyá, innyà] stb.; c) a kicsinyítő főnevek [-ká, -cská] képzőjében, pl. [korsiká, hâtikà, számárká, ásszonká, Máriácská] stb. A birtokos ragozásnak egyesszámi 3. személyű ragja az [-ű] vagy [-já\, pl. [hullyon á hiisá, urá, fâràccsâgà, kócsá, gúnáréi], [gátykájá së lëssz sohá; pipájá, tányírjá, kutyájá, szája], [áz àràncsëpâkjà] ’ivőedény’, [ásztrijá] ’szalma-tető’, [fundáméntomjá], A birtokos személyragozás kötőhangzója az [á]: [urád, urám Isten; veri à lâbajt, á bákájít] stb. A tárgyrag kötőhangzója: [puhárát, kápudát; csúfat mesínyi; hídát csinátátnyi; fánálát, árány át, dërëkàdàt], [ásztát] ’azt’, [á kocsmârossàt, à sárkántyúmát] stb. 110 110 Az anyagrendezés technikai megoldását még nem tartjuk véglegesnek. Nem tartjuk ugyan valószínűnek, hogy az alapelven változtatnunk kellene, azonban a jelenségek csoportosítását és szövegezését tökéletesíteni lehet. így aztán áttekinthetőségük is fokozódni fog. E feladatot a megfelelő irodalom hiányában nem végezhettük el. A végleges, részletekig menő módszert azonban úgyis csak a magyar nyelv morfonológiai vázának megállapítása után állapíthatjuk meg. Kolon nyelvjárásának fonológiai feldolgozása után megkíséreljük a morfológiai feldolgozást is. E feladat elvégzése után visszatérünk a nyelvjárási monográfiáknak anyagrendezési kérdéséhez. A morfonológiai rendszer birtokában hiánytalanul meg lehet oldani ezt a feladatot is. A teljes morfonológiai rendszerben ki kell majd jelölnünk a váltakozó morfonémáknak és általában az alakváltozatoknak ábrázoló, kifejező vagy felhívó szerepét, stiláris értékét. A morfonéma fogalma nem egyezik a morféma fogalmával. Tartalmára vö Projet, TCPL 4, 322., és itt a morfonológia fejezetét. 151
