Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Kolon nyelvjárásában e törvényszerűség szintén érvényesül, azonban itt a nyelvjárás egysége alkatának megfelelő részleges eltolódást tapasztalunk. Az archaikus sajátságok megóvása és a kétnyelvűség érvényesülése miatt csökkentett mértékben érvényesül a hangrend és a magánhangzó-illeszkedés, s gazdagabb a szókezdő mássalhangzók állománya. Szókezdeten gyakoribb pl. a [ty, gy, ly, dz, ffe] mássalhangzós fonéma. Az archaikus ragok megóvása miatt (pl. a [-re]) viszont kisebb mértékben érvényesül a magánhangzó-harmónia. A nem első szótagbeli magánhangzók állománya tehát gazdagabb, s ezért nagyobb a funkció-megterhelésük is. Másszóval: gazdagabb a nem első szótagbeli magánhangzós fonémák állománya (és funkció-megterhelése), tehát nem kell oly szegénynek maradnia a szókezdő mássalhangzók állományának (és funkció-megterhelésének). A szókezdő mássalhangzók nagyobb gazdaságát Kolon nyelvjárásában tehát szerkezeti előföltételek teszik lehetővé. Vagy megfordítva: a szókezdő mássalhangzók állományi és funkció-gazdagsága előfeltétele annak, hogy gazdagabb a nem első szótagok magánhangzó-rendszere. E két jelenség tehát szorosan összefügg. D) KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK MAGÁNHANGZÓS RENDSZERE Kolon nyelvjárásában az [ü—u, ö-o, e-á] ellentét bizonyos helyzetekben, elsősorban nem első szótagbeli helyzetben a magánhangzó-harmónia szerint igazodik. A magyar nyelvben a hangrend törvénye szerint az eredeti szavakban a kemény [u, o, a] hangú első szótag után nem állhat lágy [ü, ö, e] magánhangzós fonémájú szótag, és megfordítva.104 Az [o, u, a] fonémájú szótag után tehát csak à e o e állhat és [ii, ö, e] után csak ö ë állhat, a i ü i Mindebből az következik hogy az [ö, ü] sötét-lágy (ajakhangú-palatális) hangszínű középső tengelytagok szorosabban kapcsolódnak a világos-lágy (illabiális-palatális) hangszínű tengely hangsorához. Kolon nyelvjárásának rövid magánhangzós rendszere tehát így alakul: à e o ö ë u ü i Az 1. [á, o, u] tengely [à] hangja illabiális, de erősen veláris képzésű. Ez az erősen hátulsó, veláris képzésmód és ejtésmód jellemzi az egész tengely magánhangzóit."’5 A 2., középső tengely sötét-lágy (labiális-palatális) hangsajátságú. A 3. tengely világos-lágy (illabiális-palatális) hangsajátságú. Kolon nyelvjárásának rövid magánhangzós rendszere tehát négyszögű, háromtengelyű. A sajáthang-ellentétek közül érvényesül benne a sötét (labiális) és a lágy (palatális) korrelativ hangsajátság.106 104 TRUBETZKOY, Grundzüge, 93. 105 NOVÁK, Quelques remarques sur le systîme, 12. 106 LAZICZIUS Gy., A phonologiáról, MNy XXVI, 18-30; Egy mássalhangzóváltozás phonologiájáról, MNy XXVI, 266. 148
