Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A zöngésségi ellentét előfeltétele a sajáthangú ellentétnek. Tehát magánhangzós rendszer zöngésségi ellentét nélkül nem létezik. A zöngésségi fokok egymással fokozati ellentétben állanak és feloldhatók.” A feloldás a fokozati ellentétek feloldásának törvényszerűsége szerint történik. A vezérfonémát többnyire a külső tag képviseli. A képviselet megoldása külső okok szerint is igazodhat. C) KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK JELLEGADÓ SZERKEZETI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI Kolon nyelvjárásának is megvannak a jellegadó szerkezeti törvényszerűségei, azok a lényegadó, elhatározó törvényszerűségek, amelyek meghatározzák a nyelv rendszerét, működését és fejlődését. Kolon nyelvjárásának uralkodó jellegadó törvényszerűségei lényegükben egyeznek a magyar nyelvben egyetemesen érvényes szerkezeti törvényszerűségekkel úgy, amint azt a 20. lapon felsoroltuk. Némi különbséget találunk a magánhangzó-harmónia, a szókezdő magánhangzók állományi gazdagságának és a feloldások törvényszerűségének kérdésében. E kérdéseknek a megfelelő helyen külön figyelmet kell szentelnünk. Eltérést mutat a magánhangzó-harmónia működési törvénye is. Az urál-altaji nyelvekben általában (persze különböző megoldási formában) a második és a következő szótagok magánhangzója az első szótag magánhangzójához illeszkedik.'"1 A nem első szótagbeli illeszkedő magánhangzó nyilván nem önálló értékű és funkciójú fonéma, mert hangszínét az első szótagbeli magánhangzó minősége határozza meg. Nem tarthatjuk azonban egyszerű kombinatórius változatnak, mert a kombinatórius változat egy és ugyanazon fonémának a hangkörnyezettől meghatározott fonétikus változata, itt pedig az első szótagban rendes fonémaként viselkedő hangnak az illeszkedéséről van szó. A nem első szótagbeli illeszkedő magánhangzót nem minősíthetjük egyszerűen vezérfonémának sem, s nem beszélhetünk egyszerű neutralizációról sem.” A magyar nyelvtudatban az illeszkedő magánhangzók megtartják jellegzetes hangsajátságaikat, s ennek következtében a fonétikai megvalósításuk nem különbözik az első szótagbeli magánhangzók fonétikai megvalósításától sem. Bizonyítja ezt az írásos pontos jelölés is. A magánhangzó-illeszkedésben váltakozó hangok különben normális disztinktív fonémák, azonban a váltakozó párnak egy-egy tagja külön meg van fosztva a jelentéstani (szémantikus) és alaktani (morfológikus) szerepétől. Ezt a funkciót csak közösen láthatja el egy-egy váltakozó pár, pl. az [a/e], [o/ö, ej, [ii/ii]. Ezért a magánhangzó-illeszkedés váltakozó fonémáit függvényes váltakozásnak kell minősítenünk.97 98 99 100 97 TRUBETZKOY, Grundzüge, 96. 98 JACQUES VAN GINNEKEN, la reconstruction typologique des langues archaiques de l’humanité, Amsterdam 1939, 11 kk.,; JAKOBSON R., K charakteristike jevrazijskogo ja/ykovogo sojuza, Paris l931;JAKOBSON, Über die phonologischen Sprachbünde, TCLP 4, 234 kk.; SKALIČKA V, Zur Charakteristik des eurasschen Sprachbundes, Archív orientálni VI., 272; SKALIČKA, Zur mitteleuropäischen Phonologie, Časopis pro moderní filológii, XXL; 1935, 151. 99 NOVAK L., L harmonie vocalique et les alternances consonatiques dans les langues ouralo-altaiques surtout finno-ougriennes, TCLP 6, 82 kk. TRUBETZKOY Zur allgemeinen Theorie, TCLP 1,57; SKALIČKA, Zur Phonologie der finnischen Schriftsprache, Archiv orientálni V, 1933, 91. 100 NOVAK L., Quelques remarques sur le systSme phonologique du hongrois. Tirage à part des Études Hongroises, années 1936-1937. 146
