Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE 1. A sajáthang A sajáthangú disztinktív ellentétek tehát kétfélék lehetnek: az ajakműködés szerint ajakhangúak (sötét hangszínűek) és nem jakhangúak (világos hangszínűek); a nyelvhelyzet szerint pedig elülső (palatális, lágy hangszínűek) és hátulsó (veláris, kemény) képzésűek. E két sajáthang-ellentét külön-külön önállóan is állhat, vagy a kettő együttesen képezhet disztinktív ellentétet, illetőleg ellentétrendszert. A kombináció összesen 8 lehetőséget engedélyez, tehát nyolc sajáthangű ellentétrendszer alakulhat ki: sötét (ajakhangú) - világos (nem ajakhangú), lágy (elülső képzésű palatális) — kemény (hátulsó képzésű veláris), sötét-lágy (ajakhangúpalatális) - sötét-kemény (ajakhangú-veláris) és világos-lágy (nem ajakhangú-palatális) - sötét-kemény (ajakhangú-veláris) hangszínű. Egy nyelvben legfeljebb csak négy sajáthangú ellentétrendszer lehet. E szerint aztán a magánhangzós ellentétrendszer lehet két-, háromvagy négy-tengelyű. Akusztikailag az ajakhangú magánhangzók sötétebb hangszínűek, mint a nem ajakhangúak, az elülső magánhangzós fonémák pedig világosabb hangszínűek, mint a hátulsó képzésűek. Ezért minden többtengelyű magánhangzós fonéma-rendszerben kell lennie egy maximálisan sötét, és egy maximálisan világos hangszínű külső tengelynek, és esetleg még egy harmadik, illetőleg negyedik tengelynek, amely hangszín tekintetében e két maximális tengely között helyezkedik el. A kéttengelyű magánhangzós fonémarendszerben a zöngésség mellett esetleg csak az ajakhangú-nem ajakhangú vagy csak a lágy-kemény (elülső-hátulsó, palatális-veláris) hangsajátság releváns. A harmadik lehetőség, hogy a labiális hátulsó (maximálisan sötét) hangsorral a palatális elülső (maximálisan világos) hangsor áll szemben.96 A háromtengelyű magánhangzós rendszerben a két külső sajáthangú tengely között még egy harmadik tengely helyezkedik el. A középső tengely fonétikailag lehet nem ajakhangú hátulsó képzésű, vagy ajakhangú elülső képzésű. Ez a középső tengely azonban a legtöbbször ajakhangú elülső képzésű. Ehhez a csoporthoz tartozik a magyar nyelv is. A középső tengely szorosan kapcsolódhatik az egyik vagy a másik külső tengelyhez. Azt a kapcsolatot a megfelelő ellentétek feloldhatóságából, illetőleg a függvényes váltakozásból állapíthatjuk meg. A magyar nyelvben általában és így Kolon nyelvjárásában is a középső tengely szorosabban kapcsolódik az elülső lágy tengelyhez. 2. A zöngésség Az ajaknak nyílásfoka szerint a magánhangzó zöngéssége lehet legkisebb mérvű, középső mérvű és legnagyobb mérvű. A magánhangzók zöngésségük foka szerint ellentéteket alkotnak. Minden magánhangzó-rendszernek birtokolnia kell a zöngésségi sajátság ellentétét. Az azonos sajátságú magánhangzók sajáthangú tengelyt alkotnak. Az azonos zöngésségű magánhangzók viszont fokokat alkotnak. így a magyar irodalmi nyelvnek rövid háromszögű magánhangzós rendszere a sajáthang szerint háromtengelyű, a zöngésség szerint pedig háromfokú. A magánhangzós rendszer zöngésségi fokainak száma szerint lehet kétfokú, háromfokú, sőt a világ nyelvei között gyakori az ötfokú magánhangzós rendszer is. 96 TRUBETZKOY, Grundzüge, 87 kk. 145
