Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ B) A MAGÁNHANGZÓS HANGSAJÁTSÁGOK A magánhangzós hangsajátságokat a nyílásoknak és a képzésnek (illetve a zönge módosításának) helye, vagyis a nyelvállás, és az ajakműködés határozza meg. A magyar nyelvben és Kolon nyelvjárásában is csak a nyílásoknak és a módosítás helyének hangsajátságai alkotnak disztinktív ellentéteket.92 93 A magánhangzónak hangzási sajátságai tehát a zöngésség és a zönge módosításának elhelyezésével nyert sajáthang'”. A nyílásfok szerint a zöngésség a magyarban általában és Kolon nyelvjárásában is háromféle fokú lehet: az ajakállának alsó, középső, vagy felső helyzete szerint a szájüreg nyílásfoka is lehet maximális, középső vagy minimális. Az ajakállásnak, illetve a nyílásfoknak megfelel aztán a magánhangzó zöngéssége. A zöngésség is lehet tehát maximális, minimális, vagy középső mérvű. A magánhangzó sajáthangja attól függ, hogy a nyelv, vagy az ajak módosítja-e a zöngét. Ha a zöngét a nyelvhelyzet módosítja, akkor a sajáthang lágy vagy kemény (a szerint, hogy a nyelv, a szájpadlás, vagy a lágyíny felé emelkedik), ha pedig az ajkak módosítják a zöngét, akkor a sajáthang sötét (ajakhangú) vagy világos (nem ajakhangú).94 A zöngésség (nyílásfok) és a sajáthang (a hangmódosítás helye) kereszteződésével háromféle magánhangzós rendszer alakulhat ki: 1. lineáris: a magánhangzós fonémák csak zöngésségi disztinktív sajátsággal bírnak; 2. négyszögű magánhangzós rendszer, amelyben a fonémák nemcsak zöngésségi disztinktív hangsajátsággal bírnak, hanem sajáthangúsággal is; 3. háromszögű magánhangzós rendszer, amelyben a fonémák a zöngésségi és sajáthangú disztinktív hangsajátsággal bírnak, kivéve a legzöngésebb (legalsó nyelvállású) fonémát, amely a rendszeren kívül áll, és csak zöngésségi hangsajátsága van.95 92 Azokban a nyelvekben, ahol még disztinktív rezonancia is létezik, úgy az is ide tartozik. 93 Vö. GOMBOCZ, Történeti Nyelvtan, 26. 94 A magyar gyakorlati nyelvtanok és a fonétikák is a palatális-veláris ellentétet mindig a magashangú-mélyhangú akusztikai elnevezéssel jelölték. A zavar kikerülése végett a hangfiziológiai palatális-veláris ellentétet a kemény-lágy akusztikai fogalommal jelöljük. A hangfiziológiai labiális-illabiális ellentétet a sötét-világos akusztikai fogalommal helyettesítjük. E kifejezésekhez vö. pl. a francia dur-mou (correlation de mouillure), és a sombre-vlair (correlation de clarté) fogalmakat. Hasonlóan a németben: dunklehelle Vokale stb. A magyar magánhangzók felosztása és elnevezése komplex jellegű megítélés alapján alakult ki. E körülményt világosan láthatjuk pl. Horger fonétikájának meghatározásából: „A nagy űrtartalmú és kicsiny nyílású rezonátor a rajta keresztülmenti hangnak alacsony rezgésszámú részhangjait erősíti, a kicsiny űrtartalmú és nagy nyílású rezonátor ellenkezőleg a magas rezgésszámúakat. Ebből tehát az következik, hogy a hangszín minősége a rezonátor űrtartalmával egyenes, nyílásával pedig fordított arányban emelkedik.” Lásd HORGER Antal, Általános fonétika, Bp. 1929, 28. Világos, hogy itten két hangképző, illetve hangmódosítő tényről van sző: 1. a kis űrtartalmú-nagy űrtartalmú és 2. a kis nyílású-nagy nyílású rezonátor alakításáról. A kis űrtartalmú-nagy űrtartalmú rezonátor módosításának szerve a nyelv. A nyelv emelkedésének iránya szerint, tehát a veláris vagy palatális képzés segítségével nyert magánhangzó lehet kemény vagy lágy hangú. A nyílás alakításában elsőleges szerepe az ajakállásnak van. Minél kisebb a nyílás, annál sötétebb a nyert magánhangzó hangszíne. E szerint tehát a nyert magánhangzóknak sajáthangja sötét vagy világos jellegű. A magyar magánhangzóknak felosztása mélyhangúakra és magashangúakra, tehát tényleg a hangjelenségnek komplex megítélése alapján alakult ki. E körülmény világosan látszik Horger fonétikájának idézett szövegezéséből. A fonológiának a releváns hangsajátságok pontos megállapításában meg kell különböztetnie a jelentésváltoző hangsajátságok különbségét. Ugyancsak a fonológia követelménye, hogy e kifejezéseket nemcsak hangtiziológiailag állapjtsuk meg, hanem akusztikailag is. 95 TRUBETZKOY, Grundzüge, 87. 144
