Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE Az előbbi fejezetben vázolt logikai ellentéti viszonyokat most fonológiai viszonnyá avathatjuk, ha a logikai fogalmak helyébe fonétikai fogalmat teszünk, mert a fonétika kutatja a hang sajátságait. A fonológiát azonban nem érdeklik a hangképző (hangfiziológiai) kérdések, hanem csak a hangjelenségek sajátságai (hangfenomén). A jelenségfonétika azonban szakkifejezésekben szegény, ezért a fonológia gyakran él hangfiziológiai fogalmakkal, természetesen a megfelelő fonológiai értelmezésben. A) A DISZTINKTÍV HANGSAJÁTSÁGOK FELOSZTÁSA A világ nyelveinek disztinktív hangsajátságai háromfélék lehetnek: magánhangzósak, mássalhangzósak és prozódikusak. A két elsőnek sajátos megjelenítése van. A prozódikus hangsajátság azonban vagy magánhangzós, vagy mássalhangzós fonémához kapcsolódik, esetleg a fonémáknak egész sorához. Tehát a prozódikus hangsajátságnak nincs önálló megjelenítése. A magánhangzós fonémát a hangképzés szempontjából a nyílt képzés jellemzi, amely zárral végződik. Ezért a magánhangzókat általában a hangmódosító szervek nyíltságfokának*8 sajátos hangzása, vagyis a zöngésség jellemzi. A mássalhangzókat a hangképző szervek által képzett akadálynak sajátos hangzása jellemzi.88 89 A szerint, hogy a nyílás vagy akadály a hangképző szerveknek melyik helyén képződik, az artikuláció, a képzés helye a magánhangzónak és mássalhangzónak is sajátos jelleget kölcsönöz. Továbbá mind a magánhangzóknak, mind a mássalhangzóknak sajátos színt kölcsönözhet a hangképző szervek által alakított üregek rezonánciája. Ezért mind a magánhangzóknak, mind a mássalhangzóknak lehet ilyen rezonáló hangsajátságuk (pl. az orrhangúság). A prozódikus sajátságok ritmikus-melodikus jellegűek, s mindig van némi vonatkozásuk a szótaghoz vagy a fölérendel tebb egészekhez. A prozódikus sajátság természetesen nem egyezik a magánhangzós, illetve mássalhangzós sajátságokkal. A prozódikus sajátság zenei jellegű (ritmikus-melodikus) egység, illetve része egy zenei egységnek. Ezért a prozódikus sajátság az emberi beszédben vonatkozhat 1. a melódia minden tagjának specifikus jegyére vagy 2. a melódia felosztásának módjára. A prozódikus sajátságnak első formája a prozódikus egységnek a ritmikus-melodikus megkülönböztetését valósítja meg, a másik formája a prozódikus egységnek egymásközti elhatárolását valósítja meg. Ezért a prozódikus egységek lehetnek megkülönböztető sajátságúak, vagy pedig elhatároló sajátságúak.90 Az irodalmi nyelvben és Kolon nyelvjárásában a prozódikus sajátságoknak megtaláljuk mind a megkülönböztető, mind az elhatároló faját. A megkülönböztető prozódikus sajátság a magyar nyelvben mint intenzitás jelentkezik, mégpedig a hosszú-rövid megvalósításban.91 Az elhatároló prozódikus sajátság a kötött dinamikus sajátság formájában valósul meg és a szóhatárt, illetőleg a mondathatárt jelzi. 88 Trubetzkoy a magánhangzók meghatározását csak fonétikai alapon tartja lehetségesnek. Viszont Hjelmjsev (Proceedings II, 1935, 52 kk.) s részben Trnka (TCLP 6, 61 kk.) fonológiai meghatározása a magánhangzóknak lényegi jegyét a sz.ótagalkotó, illetőleg szóalkotó készségben látja. Jakobson ezzel szemben a magánhangzók lényegét a nyíltsági ellentétek alkotásában keresi. 89 GOMBOCZ Zoltánnak idézett Történeti Nyelvtana, 26. 90 TRUBETZKOY, Grundzüge, 85; JAKOBSON R., Die Betonung und ihre Rolle in der Wort - und Syntagmaphonologie. TCLP 4, 164-182; BELICA., L accent de la phraseet l'accent dumot, TCLP 4, 183-188. 91 TRUBETZKOY N., Zur allemeinen Theorie der phonologischen Vokalsysteme, TCLP 1, 50 kk. 143
