Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ relációs sajtságok alapján a kőnélációkban résztvevő páros fonémák korrelációs fonémabokrokat alkotnak. A korrelációs párnak vagy egyik tagja, vagy mind a két tagja részt vehet a rokonkorrelációval a fonémabokor kialakításában. Eszerint aztán a korrelációs fonémabokor lehet háromtagú vagy négytagú.86 A rokon-jellegű palatális és labiális hangsajátságú fonémák az irodalmi nyelvben és a középső népnyelvi területen háromtagú bokrokat alkotnak:87 e i és 0 ö u ü Kolon nyelvjárásában különbséget csak az első fonéma-bokor mutat, s a következő képletet adja: ë o ö A korrelációs sajátságok lehetnek azonban távoli, nem rokonjellegűek. így pl. teljesen más síkra tartozik a hosszúsági korreláció. A mássalhangzós fonémáknak az elsőfokú és másodfokú zárkjelleg-korrelációi négytagú fonéma-bokrokat képeznek: sz z s zs c dz cs dzs Hasonló négytagú fonéma-bokrokat alkotnak a hangképzéshelyi rokon-sorok tagjai pl: t d p b és ty gy f V Ezzel szemben a rezonáns mássalhangzók hangsajátságai már más síkra tartoznak, tehát az előbbiekkel nem képezhetnek fonéma-bokrokat. Ez a sajátság már mint korrelációs fonémaréteg helyezkedik el az előbbiek felett. III. A DISZTINKTÍV ELLENTÉTEK FONOLÓGIAI RENDSZERE A fonológiai ellentéteket különféle szempontból vizsgáltuk. Bemutattuk: 1. az ellentét-tag viszonyát a többi ellentéthez (egydimenziós, többdimenziós, proporcionális, izolált), 2. az ellentét-tagok logikai viszonyát (privativ, fokozati és egyenértékű), 3. az ellentét érvényét (állandó és semlegesíthető, feloldható). Ezeket a viszonyokat megtaláljuk minden szemiológiai rendszerben. A nyelv azonban abban különbözik az általános szemiológiai rendszerektől, hogy ellentétei hangellentétek, tehát fonációs jellegűek. A nyelvnek jelentésváltoztató erejű hangellentétei teszik a fonológiai kutatásának tárgyát. Ezek a szoros értelemben vett fonológiai ellentétek lehetnek lexikálisak (ha szavak jelentését különböztetik meg), vagy szintaktikusak (ha mondatok jelentését különböztetik meg). Az ellentétek lexikális vagy szintaktikus kihasználása nyelvenként változik, s lehet teljesen ellentétes megoldású is. 86 TRUBETZKOY, Grundzüge, 75. 87 LAZICZIUS, Bevezetés, 47. 142
