Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE li. Ebből viszont az következik, hogy csak a közös alapú fonémák, vagyis az egydimenziós ellentétpárok oldhatók fel, mert csak ezeknek van olyan vezérfonémájuk, amely ellentétben áll a nyelvrendszer minden további elemével. A nyelvrendszernek természetesen vannak állandó, feloldhatatlan ellentétei is. A feloldott ellentét közös jegyeit a vezérfonéma képviseli. Ez a vezérfonéma többféleképpen realizálódhatik: 1. olyan hanggal, amelyik az eredeti ellentét egyik tagjával sem azonos, hanem átmeneti hang, esetleg a konkrét környezethez igazodik, s így szinte a két eredeti tag kombinációs változatának minősíthető. Ez azonban általában ritka megoldás, s a magyarban nincs is meg. 2. A megjelenítés az egyik vagy a másik tag hangalakjával egyezik. A kiválasztást külső tényezők határozzák meg. Ez a megoldás általában gyakori a magyarban, s még gyakoribb Kolon nyelvjárásában. A vezérfonémának ilyenemű képviselete csak ott lehetséges, ahol a feloldás valamilyen fonéma szomszédságában valósul meg, illetőleg attól függ. A vezérfonéma képviselője az illető szomszédos fonéma jellege szerint lesz az egyik, illetve a másik rokonképzésű ellentét-tag. A magyarban a zöngés-zöngétlen egydimenziós magánhangzós ellentét-párok feloldhatók zöngés, illetőleg zöngétlen, hasonképzésű fonémák előtt, és hozzá igazodnak. Különben szóvégi, illetőleg szótagvégi helyzetben a magyar nyelvben a zöngészöngétlen különbség disztinktív értékű. 3. A vezérfonéma megjelenítésére az ellentét-tagok közül az egyik tag használatos. A tag kiválasztása belső okból történik.85 C. A KORRELÁCIÓ Az egydimenziós privativ ellentétpár a közös sajátságával különbözik minden más fonémától és fonémapártól. A közös alapú ellentét-tagoknak megkülönböztető jegyeit könnyen megállapíthatjuk. A megkülönböztető jegyet akkor állapjthatjuk meg a legkönnyebben, ha az egydimenziós privativ ellentét proporcionális, vagyis ha a megkülönböztető jegy több fonémapárnál ismétlődik. Az egydimenziós privativ és proporcionális ellentétek megkülönböztetőjegyeit azért állapíthatjuk meg könnyen, mert ezek az ellentétek feloldhatók, és könynyen megállapíthatjuk a vezérfonémájukat is. A vezérfonémák segítségével aztán könnyen megállapíthatjuk a megkülönböztető jegyet. Sokkal nehezebb az egyenértékű ellentétek elemzése, s a legnehezebb a többdimenziós elszigetelt ellentété. Az olyan ellentétek, amelyeknek nincs feloldási helyzetük, általában nehezen elemezhetők. Minél több egy nyelvben az egydimenziós privativ és proporcionális ellentét, annál szorosabb (koherensebb) a rendszer. És megfordítva: minél több a logikailag többdimenziós elszigetelt és egyenértékű ellentét, annál lazább (inkoherensebb) a nyelv rendszere. Az egydimenziós privativ és proporcionális ellentétet nagy jelentősége miatt a korreláció elnevezéssel jelölik. Korrelációs pár a neve a logikailag egydimenziós privativ és proporcionális viszonyban álló két ellentét-tagnak. A korrelációs pár egyik tagja birtokolja a korrelációs sajátságot, jelt, a másik tag pedig nélkülözi. A korreláció a közös korrelációs sajátsággal egybefűzött korrelációs párok sorát jelöli. A korrelációs pár tagjait páros fonémának nevezzük. A nem páros fonéma egyetlen korrelációban sem vesz részt. A korrelációs sajátságok lehetnek rokon-jellegűek, vagy teljesen eltérők, különbözők. A rokon-jellegű kor85 TRUBETZKOY, Grundzüge, 69. 141
