Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ zött. Az irodalmi nyelvben a [dz] fonéma többnyire csak az idegen szavakban, illetőleg jövevényszavakban fordul elő, s megterhelése csekély. Kolon nyelvjárásában alaktani helyzetekben is gyakoribb a [dz] fonéma, s általános megterhelése is gazdagabb. A megterhelési különbség tehát más-más értéket ad e fonémának. Ennek következtében (az első esetben fokozottabb mértékben, a másikban kisebb mértékben) különbözik a két nyelvi alkat rendszere is, s ezért minden további fonémának más az értéke. A fonémák rendszere nemcsak az egyes nyelvekben változik, hanem a nyelvjárásokban is. Ebből szükségszerűen következik, hogy nyelvjárásonként változhat a fonémák fonológiai tartalma is. A nyelvjárási tanulmányoknak tehát nemcsak a nyelvjárási fonémarendszert kell vázolniok, hanem meg kell állapítaniok a fonémák fonológiai tartalmát és megterhelését is. Csak a disztinktív hangsajátságok megállapítása után válik a fonéma valóban fonológiai ténnyé, megismert valósággá. 3. Az állandó és feloldható ellentétek Az ellentétek disztintív értékük mértéke szerint lehetnek: állandóak, vagy b) feloldhatók (semlegesíthetők, neutralizálhatók). Már vázoltuk, hogy a nyelvrendszer a gyakorlatban nem engedélyezi minden kombinációs lehetőség kihasználását, s így sok fonéma-kombinációt megtilt, vagy több helyzetben hatálytalanítja az ellentétnek fonológiai, disztinktív értékét, illetőleg érvényét.*1 A fonémáknak, a fonológiai ellentéteknek és ellentétrendszereknek értéke és szerepe a szóképzésben és a továbbképzésben erősen módosulhat. így Kolon nyelvjárásában a proklitikonban általában tetszőlegesen (fakultativen) váltakozik az [e-e] ellentét. Ebben a helyzetben tehát az [e-e] ellentét feloldott. E szabály alól kivételt csak az [ë-é] fonémájű tőmorféma előtt álló proklitikon képez.“2 A proklitikus helyzet tehát az [ë] fonéma szempontjából feloldási (neutralizációs) helyzet. A tőmorfémában, de főképpen morfológiai helyzetben azonban az [éj fonémának disztinktív, tehát releváns helyzete van. Pl.: [egy, mentek]. Ugyanilyen feloldási helyzete van a mássalhangzós fonémának az ilyen helyzetekben: [usse\ ’úgyse’; [ánnyi] ’adni’, stb.*’ Az állandó és feloldható, semlegesítő ellentétek között nagy a különbség. Az állandó ellentétek tagjait a nyelvközösség minden tagja önálló fonémának érzi. A feloldható ellentétek tagjainak értékesítésében a nyelvtudat a részleges azonosítástól a teljes azonosítás felé halad, s ezt támogatja a tetszőleges megjelenítés is. A feloldható jelentéstani ellentétek jelentéstani disztinktív szerepét és tényleges megjelenítésének szükségét is külső körülmények jelzik és követelik. Nem minden fonológiai ellentét oldható fel. A feloldható ellentétek a feloldási (neutralizációs) helyzetben elvesztik disztinktív hangsajátságukat, s csak azok a sajátságaik maradnak érvényben, amelyek közösek. Az ellentét tagjait a feloldási helyzetben a vezérfonéma képviseli.“ E fogalom az ellentét-tagok közös rendszertani hangsajátságának egységét jelö- 81 82 83 84 81 TRUBETZKOY N. S., Die Aufhebung der phonologischen Gegensätze, TCLP 6, 29-A5; MARTINET André, Neutralisation et archiphonème, TCLP 6, 46-57. 82 Lásd a 86. lapot. 83 Kolon nyelvjárásában a megoldások módozatait lásd a feloldás fejezetében.. 84 Vo. Projet de terminologie phonologique, TCLP 4. 315; LAZICZIUS, Bevezetés a fonológiába, 19. 140
