Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE

Az igenévben: [csinâny i; hőnyi mentek; miizsikányi Rátótré; ő nem is fog kálápányi],

Polifonématikus [a+t] értékű [«] a gyakorító igék képzésében: [mimdátá; vâgâtâk, vügdâtâ; mëgcsinâlâtâ]; [múlátátunk; hordâtàk; csinâlât; jârât; hálát] stb. Azonban: [szolgâlâltàm],

Polifonématikus [e+l] értékű [ê]: [nyêve is lógott; à nyêvit; több jóvá, kevesebb bűvé] ’búval’. A [-ve/] ragban: [hiisvê kinânâk; kêdvê; kávé; nàgy örömvé êmënt; leginyvê; mivéhogy; mivé nem vót nékik; első'íjjé\. tsz archaikusabb [rëgvê] mellett tetszőlegesen az újabb [réggé] is jelentkezik.

Az [-el] igekötő kombinatóriusan [é-] (mássalhangzó előtti helyzetben), vagy [el-] (mássalhangzós kezdet előtt) alakban valósul meg: [êmënt; êrëndôte, ê köllyött mennyi; máj të émígy; az ördög êmënt; együtt; êmëk; êhàràptà à nyêlvit; êfârùtt; émútt; êkeszte összevernyi à bùkàjit, à lâbàjlt; êvertik à Pétért; êvitte, êhàgyitottà]. Azonban: [elosztyà à fô'det; elàggyà; el is mént; elindáták]; [első] — de [êso] is.

Az ige felszólító módjában: [térgyê lé (a régebbi: [térbütyő lë] mellett); öled még]; a múlt időben: [letét áz égy év; főiemét; nevête; à nyúl főkéit; főkéttek; felête à lány; lény étik az ebídét];

Az igenévben: [á kákást főkűttík kímlényi; kikényi; kikétenyi],

Polifonématikus [é+l] értékű [é\. [nem fitékä legnagyobb éfébe; égy’fé décicske]; az igekötőben: [févéttík]; az igeragban: [ménnyé, kérté, ette, vitte]; a gyakorító ige képzőjében: [főzet]; a gyakorító ige múlt idejében: [söpörgetét],

Polifonématikus [/'+/] értékű [/—/]: [szíva] ’szilva’; [vârtà á dit] ’delet’; [hogy máj díbe mégpihen; fit, nem jitëk à legnágyobb éfébe; íj boldogó; még fog belőlle ínyi; boldogan ítek; mesíte]. Azonban: [íljenek bíkessígbe]. Mindig csak: [tilt].

Polifonématikus [i+t] értékű [/]: a [-ható] és a [-gat] gyakorító képző előtt: [mozdíthát; fordíthát; tászíhát, tán igát; igázígát; rdndígát],

Polifonématikus [/+/] értékű [/] a gyakorító igék képzőjében: [lívít] (a. m. [lévélt] a [lenni] igétől.

Polifonématikus [ó+/] értékű [ó, o]: [vót égy móncir; jó dóguk vót; pokó ódái]; [kódos] ’koldus’; a jelen 1. sz. 3. sz.: [poroncsó].

Az [-ól] képzőben: [mágyáró]; [íj boldogó] ’boldogul’; [szlovákó; jó ílnek még most /.v].

Ragokban: [kőkorsikávo ékűtte; elefáncsontbó való...ezé; abbó fog kikényi].

Az igealakokban: [vót vóná; égy kákás kukurikó keservéssen; ázzá boldogotok; boldogónyi; gundótá; útré indóták; még sé mozdót; kint táncónák; csérésznyét dróták; léhájót érte; igén hámá visszáfordót],

Polifonématikus [ö+l\ értékű [ď]: [ződ; főd; fődre; á fődön járt; tőgyfá; ködök; gyiimőcs; kócoson].

Ragban: [nímető; ákitőloptád; á zsebibőáz órát; mént à gázdá elő], (de: [mingyíg elől mennyi], mert különben igekötős alaknak látszana); [köró'].

A tesz, vesz, eszik, őszül s hasonló igék kijelentő módú, jelen idejű egyesszámi 2. sz. alakjában: [észő; tésző; vésző; ősző; te sé lesző; kereső]. Ugyanazon igék múlt idejű alakjában: [ebídőtem; ínekőtík á lorettói litániát; ászt ínekőte; kigürőtt álóllá; mindënkirë rákerőt à sor; térbütyőnyi, térbütyőt; kérésztőte],

A [föl] igekötő mindkét realizációjában gyakori. Magánhangzóra kezdődő ige előtt [föl], mássalhangzóra kezdődő ige előtt többnyire [fő-] alakban valósul meg. Pl:: [fölír ; főiemét; à cigány fölugrott]. De: [főnevéted; főjárt; főmént; nem vélte fő, êmënt; főmászták; főhuszták; főkéi á legíny; régvé főkét].

135