Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Polifonématikus [ó'+l] értékű [ő] a gyakorító ige képzőjében: [sütőtem] ’sütöltem’. Polifonématikus [ü+[\ értékű [;/]: [túsó, hátúsó]', az igealakokban: [nyúlt írté; szápúnyi]. Azonban: [Julcsá], Polifonématikus [«+/], [u+j] értékű [új: [sűdó' málác; síivé; lëûtem; föléit à szàmdrrë; lelitek á vendigëk; ráüt à tôkrë; ôlihë üt; kűd; be në gyújön]. De: [körüliiltík; elkülte iket háza], Polifonématikus [o+/] értékű [o, ö]\ [ákkó/ákko; mikó/miko]. Petrifikáció következtében azonban csak: [àrrë, sokszër] stb. Polifonématikus [a+r] értékű \à\:[hàmà]. Polifonématikus [á+r, á+r, e+n, é+rt, í+n, ú+j, é+j, í+j, ë+z, o+z, ó+z] értékű [a, á, é, é, o, ó, í, ú]; [ma] (de: [mér]); [ákko; igén hámá visszáfordót; kéd]/ [még kettője së; pízbe; pízük is lëtt; àz ëgyhâszfi ott ël ván búvá; éfébe; szívál közsd ât à dërëkàdàt; ä szikläho hozzá iitődött; à mënyùsszonho älegíny; ëgy ásztálho; estve más házhó mëntek hânyi; elmënt à páphó; szíp út vót mâ à vizhë], A polifonématikus értékű [ô, é, é, ó, ú, ó', ú', í] hosszú fonémák használata fonológiailag a megfelelő hosszú fonémáknak fokozott funkció-megterhelését jelenti. Egyben az alkati törvény értelmében a hosszú fonémáknak számbeli gyarapodása a megfelelő rövidek elszegényedését vonja maga után. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a teljes hangzócsoportok megvalósítása vagy a polifonématikus értékű magánhangzós fonéma alkalmazása tetszés szerint lehetséges. Kivételt csak a magánhangzós szótagkezdet előtti helyzet jelent. Ezért a teljes lbnémacsoportos vagy pedig a polifonématikus megjelenítésnek ingadozása természetes következménye a nyelvjárás szerkezeti törvényszerűségének. A mondottakból következik, hogy nem lehet megállapítani és számbeli arányba helyezni a kétféle alak előfordulásának számait, mert a tényleges beszédben állandó realizációs ingadozás zajlik. Az ilynemű egységesítés torzítás volna. A nyelvjárási szövegeknek ilynemű ingadozása ezért szükségszerű szerkezeti következmény. Az esetleges kiegyenlítés, valamelyik alakra való szabás, egyformásítás, ugyancsak a valóság torzítása volna. A faluközösségben találunk ugyan egyedeket, akik csak a fonémacsoportos megoldást alkalmazzák, ezek azonban a köznyelv hatása alatt állnak. Beszédükben a fonémacsoportos megoldás a kifejezés eszköze, s művelődési hovatartozásukat jelzi. II. A DISZTINKTÍV ELLENTÉTEK LOGIKAI RENDSZERE AZ IRODALMI NYELVBEN ÉS KOLON NYELVJÁRÁSÁBAN A) A FONÉMARENDSZER ÉS A FONÉMAÉRTÉK VISZONYA A monofonématikus és polifonématikus értékű hangok megállapításának kritériumaival megállapíthatjuk a vizsgált nyelvrendszer fonémaállományának összességét. Ezekután további feladatunk, hogy megállapítsuk egy-egy fonémának fonológiailag releváns hangsajátságait, tehát fonológiai tartalmát. A fonémát és minden változatát a releváns hangsajátságok összessége jellemzi. Ezek a releváns sajátságok a fonémának és változatainak közös tartalmát teszik, s elmaradhatatlanok. E hangsajátságok különböztetik meg a kérdéses fonémát a rendszer többi fonémájától, elsősorban a rokonképzésű fonémáktól. A fonéma meghatározásánál azonban láttuk, hogy a fonémának nem minden hangsajátsága releváns. Hogy a fonémának melyik hangsajátsága releváns, és melyik irreleváns, az a fonémarendszertől függ, 136
