Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE D) A FONÉMA ÉRTÉKELÉSE 1. A monofonématikus értékelés Néha nehéz megállapítanunk, vájjon egy fonémával van-e dolgunk, vagy fonéma-csoporttal. A beszédben egységes áramlással özönlenek a hangok, ezért nehéz megállapítanunk, hogy a hangok egységének egy-egy kiragadott részét monofonématikusan, vagy polifonématikusan kell-e értékelnünk. Általában azonban monofonématikusan értékelhetünk minden olyan hangzócsoportot, amelynek hangjait nem különíthetjük el két külön szótagba, továbbá egységes és folyamatos hangképző mozgással ejtjük ki, és a kiejtés időtartama nem hoszszabb egy normális rövid hangzóénál. így pl. a [tngh.+nem szótagképző/'] monofonématikusan értékelhető esetleg a [komoÇ] szóalakban. A [komojan] alakban azonban a [/] fonéma a következő szótagnak szótagképző hangja, s ezért mint [mgh.+j] értékelendő. A monofonématikus értékelés természetesen csak akkor lehetséges, ha a hangzócsoportnak monofonématikus értékelése nem ellenkezik a nyelvnek szerkezeti törvényszerűségével, s a hangzócsoport valóban monofonématikusan viselkedik. így pl. a [c, cs, dz, cfe] hangcsoportokat monofonématikusnak kell minősítenünk, mert az általános nyelvi törvényszerűségekkel nem ellenkeznek, továbbá olyan helyzetben is előfordulnak, amely helyzetben a magyar nyelv szerkezeti törvényszerűsége nem tűr meg mássalhangzó-csoportot, mint pl. a szó kezdetén. Ha tehát a hangcsoport hangjait nem különítjük el két szótagba, akkor a hangcsoportot fonéma megvalósításának, realizációjának kell tekintenünk. Ilyen a [c (tsz), cs (ts), dz, dzs) is. Ezeket a hangcsoportokat egy fonéma megvalósításának tekintjük, mert hangképzésük a beszélőszerveknek egységes, folyamatos mozgásával történik, és a kiejtés időtartama nem haladja meg az egyszerű rövid fonéma kiejtésének időtartamát.72 2. A polifonématikus értékelés A monofonématikus értékű hangzócsoportok mellett gyakori a polifonématikus értékű hangzó. Leggyakoribb a [mgh.-(-folyékony hang vagy orrhang (I, r, mj) hangzócsoportot képviselő magánhangzós fonéma. Nem ritka azonban a más mássalhangzóval kapcsolt hangzócsoportoknak monofonématikus képviselete sem. A hangzócsoportot mindig magánhangzó képviseli. Az ilyen fonémát polifonématikus értékű fonémaként kell értékelnünk. így van ez főképp akkor, ha a hasonló helyzetű elnyomott, lefokozott vagy megvalósítatlan mássalhangzó néha teljes artikulációjában is jelentkezik, s hangképzés közel áll a magánhangzó képzéséhez. Kolon nyelvjárásában pl. az [«+/] hangzócsoportot az [ú+l] fonémák kombinációjának, összetételének kell tartanunk. Az [/] fonéma azonban tetszőlegesen ki is eshet. Az [ű+/] hangzócsoport tehát vagy mint \ä+/] fonémacsoport vagy mint polifonématikus értékű \cí] fonéma valósul meg. A kétféle megjelenítés tetszőlegesen változhat. Az [á] fonéma megnyújtás (illetőleg ajakhangúsítása is) előre jelzi a polifonématikus értéket. A polifonématikus értékű nyúlás azonban cl is maradhat. Pl. Kolon nyelvjárásában a [ízívű] ’szilva’ 72 MARTINET André, Un ou deux phonemes? Ada linguistica I, 94—103; VACHEK J., Über die phonologische Interpretation der Diphthonge; TRUBETZKOY, Grundzüge, 50. 133
