Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Hangstilisztikai szempontból, vagyis a kifejezés szempontjából az [é/ié, ó/uó] változat releváns: nemzedéki és nemi hovatartozást jelöl. A kifejezés eszköze a mássalhangzónyujtás is. Ugyancsak ilyen értelemben releváns az érzelemkifejező hangzónyujtás is, pl. a [jjóóó] szóban. Az ilyen hangzónyujtás a fölhívás eszköze. Mind a kifejezés, mind a fölhívás szempontjából irreleváns azonban az [e-e] váltakozás pl. a [rëttenetëss] szóban, s ugyancsak a [ny-n] váltakozás az [ásszony-ásszon] féle típusokban, a bilabiális [m] hangnak dentilabiális változata, az alveoláris [n] hangnak gutturális változata. Hasonlóan tetszőleges változat az [éj fonémának erősen labializált változata pl. a [víress] szóban. 2. A kombinatórius változat Ha két (hangzás és hangképzés szempontjából) rokon hang sohasem állhat egy és ugyanazon hanghelyzetben, akkor ezt a két hangot egy fonéma kombinatórius változatainak kell minősítenünk.“ A fonéma ugyanis a környező hangok hangképző sajátságainak és a hangfiziológiának hatása alatt kétféle (vagy akár többféle, de hangzásban is rokonjellegű) alakban valósulhat meg. A nyelvi rendszerben tehát csak egyetlen nyelvi tény van: a fonéma. Pl. [ť] vagy [m], A konkrét beszédben azonban mindegyik fonéma többféleképpen valósulhat meg. A megjelenítés változatosságának azonban nem szabad túllépnie bizonyos határértéket, hogy minden változatossága ellenére is azonosíthassuk a fonéma alapalkatával, alapváltozatával. Ebből látjuk, hogy a kombinatórius változat csak beszédtény.“ A nyílt [e] (a fonológiai értékű [e] mellett) csak [ë] előtti vagy utáni szótagban fordul elő, s változata az [e] fonémának. Pl. [temlec], tömlöc, [rëttenetëss] stb. Az [e] fonémának nyíltabb [e] jellegű megjelenítés az [e-ë] ellentéteknek kimélyítésére szolgál, tehát tisztán fonétikus, kísérő jellegű jelenség. Amint látjuk, a kombinatórius változatoknak mégis van némi, azonban csak másodlagos funkciójuk. Előre jelzik a következő fonéma jellegét, vagy a szóhatárt, esetleg a morféma-határt.7" így pl. az említett [n] fonémát általában elülső képzéssel valósítjuk meg. Azonban [k, g] előtti helyzetben a fonétikai megvalósítás hátrább történik. Az [í ] jellegű, hátrább képzett megvalósítás az [n] fonémának gutturális hangzó előtti helyzetét jelzi. Hasonlóan magánhangzós környezetet jelez a [h] fonémának zöngés megvalósítása. A [h] fonémát ugyanis csak mássalhangzó-közi helyzetben valósítjuk meg zöngésen. Minden más helyzetben csak zöngétlen változata van.68 69 70 71 68 TRUBETZKOY, Grundzuge, 44. 69 NOVÁK, K základným otázkam, 30. 70 TRUBETZKOY, Grundzüge. 244. Ha a kombinatórius változat előre jelzi a szomszédos fonéma jellegét, ez a funkció a beszédtény körébe tartozik. A változat biztosítja a következő fonémának helyes azonosítását és érzékelését, kizárja az esetleges tévedést. De ha a kombinatórius változat egyúttal a morféma-, illetve a szóhatárt is jelzi, akkor a kombinatórius változat a két valóság (nyelv és beszéd) között összekötő kapcsot képez. Ezt az összekötő funkciót szerkezetinek kell minősítenünk. Maga az „előre-jelezés” csak a beszédben valósul meg. A határjelzésnek kiejtésbeli szabályai azonban már úgy érintik a jelrendszert mint a mondattan szabályai. Természetesen a kombinatórius változatnak ez a szerkezeti jellegű szerepe nem tartozik a fonológiai elemtanba., hanem a jelentéstani egységek elhatárolásának rendszerébe. Lásd TRUBETZKOY, Grundzüge 254, és itt a jelentéstani egységek elhatárolásának fejezetét. 71 Lásd a jelentéstani egységek elhatárolásának fejezetét. 132
