Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ hangellentétek, amelyek alkalmasak az intellektuális jelentés hordozására (notionális funkció) és megváltoztatására, az ún. fonológiailag releváns, vagyis disztinktív hangellentétek. Az olyan hangsajátság, amely a jelentés hordozására vagy megváltoztatására képtelen - fonológiailag irreleváns. Ilyen irreleváns hangsajátság Kolon nyelvjárásában a siklóejtésű \ié, uó\, a zárt [é], a nyílt ejtésű [e], az erősen labializált [è], stb., mert mindezek csak a megfelelő [é, ó, e, é] disztinktív hangoknak változatai. A nyelvi rendszereknek vannak olyan hangjai, amelyek ugyanabban a hanghelyzetben felcserélődhetnek, pl. Kolon nyelvjárásában: [kás-kos-kis-kus-kís], E fölcserélhető, disztinktív hangok mellett ismerünk olyan hangokat is, amelyek fölcserélhetetlenek pl. a [/] és [/']. A [/] hang mindig szótagkezdő, a f/j szóvégi. Mivel ugyanabban a hangkörnyezetben nem állhatnak, felcserélhetetlenek, ezért nem is képeznek jelentés-megkülönböztető ellentétet, nem különböztethetnek meg két szót. A nyelv rendszere azonban nem használ fel minden fölcserélhető hangsajátságot. így Kolon nyelvjárásában fölcserélhetők az [é, ó, e] és [jé, ué, e] hangok, még sincs disztinktív fonológiai értékük. Ugyanez a helyzet az enklitikus jellegű szórészek [ë] és [e] hangjaival. B) A FONOLÓGIAI EGYSÉG: A FONÉMA A fonológiai ellentéten tehát jelentés-változtató hangellentétet értünk. Az ilyen ellentétnek egy-egy tagját fonológiai (disztinktív) egységnek, fonémának nevezzük. A fonéma az illető nyelvnek a legkisebb, tovább már nem bontható jelentés-hordozó, vagyis fonológiai egysége. Minden szó jelölő-rendszerét ilyen legkisebb egységekre, fonémákra, illetőleg a fonémák sorára bonthatjuk. Minden hangnak több hangképző sajátsága van, de az ellentétek rendszerében a fonéma nem minden hangképző sajátságával vesz részt. A fonémát a többi fonémától csak valamelyik hangsajátsága különbözteti meg. Pl. a magyar irodalmi nyelvben és Kolon nyelvjárásában is megvan a zöngés orrhangú, a dentális-alveoláris területen a nyelv hegyével képzett zára [«] hang. Ugyancsak van egy zöngés orrhang, az [n], amelynek zárját azonban a nyelvhátnak középső része és a szájpadlásnak praepalatális, medio- vagy postpalatális területe alkotja. De az irodalmi magyar nyelv és így Kolon nyelvjárása sem ismer kétféle [n] fonémát. A fonológiai ellentét az [m] és [n] között abban van, hogy az [m] zár labio-dentális, az [n] zárját pedig a nyelv képezi. A hangképző sajátságok közül fonológialag releváns az ajak- és a nyelv-zár, de az [n] fonémánál teljesen irreleváns az a körülmény, hogy a nyelvzár a nyelv hegyével vagy hátával, és alveoláris területen vagy a szájpadláson alakul-e. Ebből láthatjuk, hogy a hangok, illetőleg hangalkatok nem minden hangsajátságukkal vesznek részt a fonológiai ellentétek kialakításában. (Az [n] csak fonétikai irreleváns változata az [«] fonémának.) A fonéma tehát a fonológiailag releváns hangsajátságok egysége.62 A beszéd hangjai azonban a fonológiailag releváns hangsajátságokon kívül több olyan sajátsággal is rendelkeznek, amelyek fonológiailag irrelevánsak. A fonémák rendszere azonban végeredményben az egységes nyelvrendszernek függvénye. A nyelv funkcionális rendszere tehát végső fokon meghatározza magát a fonémát is. A fonéma a fonémarendszeren keresztül függvénye a nyelv egyetemes elhatároló rendszeré-62 TRUBETZKOY, Grundzüge, 35. SECHEHAYE Alb.. De la définition du phoneme á la définition de l’entité de langue. Cahiers Ferdinand de Saussure 2, Genève 1942, 45 kk. 130
