Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ vekben tehát két magánhangzós rendszert kell megkülönböztetnünk: 1. az alaktanilag erős, első szótagi, 2. a gyenge, nem első szótagi magánhangzók rendszerét. A magánhangzós fonéma disztinktív értékének maximumát mindig a tő (tőmorféma) első szótagjában éri el.21 A [fel~föl\, [gyenge-gyönge] féle tetszőleges (fakultatív) váltakozás csak az irodalmi nyelvben alakult ki a művelődési hatók eredményeképpen.22 A nyelvjárásokban tapasztalható ilyenemű kettősség a felső művelődési hatás eredménye, és így ezt stiláris változatnak kell minősítenünk. 3. A magánhangzó-harmónia.23 4. A mássalhangzós fonéma disztinktív értékének legnagyobb fokát magánhangzóközi helyzetben éri el.24 5. A szókezdő helyzetben a mássalhangzók állománya szegényebb, mint a szóközépi vagy szóvégi helyzetben.2' így pl. szókezdeten nem fordulnak elő vagy csak ritkán a [ty, dz, űfes] fonémák. Gyakoriak azonban szóközépen és a szó végén.26 6. A fonéma-kapcsolódásnak sajátos törvényei vannak.27 28 29 7. A mássalhangzós hosszúsági korreláció2“ megkülönbözteti minden környező nyelv rendszerétől. 8. Szókezdő helyzetben nem tűri meg a magánhangzós fonémacsoportot, azonban megtűri szóközépen és szóvégi helyzetben. 9. Bizonyos helyzetekben a disztinktív fonémák értéke feloldódik, semlegesítődik és a feloldások egységes rendszert alkotnak.” Természetesen a feloldások rendszere Kolon nyelvjárásában sajátos jellegű. Kolon nyelvjárásának jellegadó szerkezeti törvényszerűségei nagyjából egyeznek az itt megállapított törvényszerűségekkel. Némely törvényszerűségben teljes az egyezés, másban részleges eltérést állapíthatunk meg. Az eltéréseket önálló fejezetben s a megfelelő helyeken külön-külön is tárgyaljuk. A NYELVÉSZETI MÓDSZER ÉS A NYELVJÁRÁSKUTATÁS A) A SYNCHRONIKUS ÉS DIACHRONIKUS MÓDSZER A nyelvnek - mint a való életnek is — lényegi sajátossága a meghatározottság (determináltság), eszközeinek és lehetőségeinek véges volta. Feladata a kifejezés valamilyen cél elérésének érdekében. A nyelv célravezető rendszere a kifejező eszközöknek, tehát funkcionális 21 LAZICZIUS Gyula A phonologiáról, MNy XXVI, 23; TRUBETZKOY N., Zur allgemeinen Theorie der Phonologischen Vokalsysteme, TCLP I, 58. 22 SAUVAGEOT Aurél, Adalék a magyar nyelv fonológiájához, NyK XLIX, Budapest 1935, 401. 23 A magánhangzó-harmónia kérdésének tárgyalását lásd a 62. lapon. 24 NOVAK Ľudovít, Quelques changements consonantiques du hongrois, Paris 1934, kézirat 11. lap. 25 TRUBETZKOY N., S., Gedanken über das Indogermanproblem, Acta Linguistica I, 84. 26 Laziczius az irodalmi nyelvben csak egyetlen [/>’) kezdetű szót talál: \tyúk\. Vei. LAZICZIUS Gy., Bevezetés a fonológiába, Budapest 1932, A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 33, 29. Lásd még Gombocz Zoltán Összegyűjtött Művei II. kötet, I. füzet, Magyar Történeti Nyelvtan, Budapest 1940, 59. 27 E kérdés részletesebb tárgyalását lásd a 126. lapon. 28 Vii. SKALIČKA V, Zur mitteleuropäischen Phonologie, Časopis pro moderní filológii XXI, 1935, 153. 29 Lásd a feloldás fejezetében. 120
