Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE rendszer. Mint minden jelenség kutatásában, úgy a nyelvkutatásban is fontos a megfelelő módszer megállapítása, hogy a lehető legteljesebben meg lehessen közelíteni a jelenség lényegét, rendszerét. A nyelvészetnek legmegfelelőbb módszere a synchronikus módszer“, mert teljes rendszerezést nyújt, az egész funkcionális nyelvrendszert. Innen van a nyelvkutatóknak az az igyekvése, hogy lehetőleg teljes nyelvi leírásokat, jellemzéseket szerkesszenek. A synchronikus módszert a nyelvtörténeti kutatásban is érvényesíthetjük. A nyelv múltjában is megállapíthatjuk a nyelvnek többé-kevésbé teljes egyidejű rendszerét, s ezen az alapon megállapíthatjuk a nyelv fejlődésének tényleges menetét is. A synchronikus és a diachronikus módszer között nincs éles ellentét’1. Funkcionális szempontból a nyelvi változások sohasem bomlasztok vagy véletlenek, hanem rendszertani jelenségek, amelyek a nyelvi értékrendszerben megfelelő értékkel bírnak. A nyelvi változások akár pozitív, akár negatív irányúak, mindig a nyelv újjáalakítását, állandósítását célozzák. Természetesen másképpen kell értékelnünk azokat a nyelvi jelenségeket, amelyek a nyelvenkívüli hatók eredményeként egy széthulló nyelvben jelentkeznek. A vázolt fejlődéstani megokolás miatt a nyelvi rendszerek vizsgálatában a történeti szempontra is szükség van, de csak a vázolt értelemben, t. i. a szerkezeti diachronia szemléletében. A történeti szempontra a synchronikus tárgyalásnál azért is szükség van, mert a synochronikus rendszer nyelvi tudatossága mellett sokszor megmarad a kivesző rendszertani értékek létének és az újonnan kialakuló nyelvi értékeknek tudata is (stiláris, régies, produktív, improduktív elemek) s ezeket a synchronikus rendszerből nem vethetjük ki'2. A két módszertani feldolgozásnak azonban nem szabad egymást kereszteznie. A synchronikus és diachronikus módszert a nyelvjáráskutatásban is érvényesíteni kell. B) AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVFÖLDRAJZI MÓDSZER Az eddigi genetikus összehasonlító módszer mellett helyesebb a történeti állapot rendszereinek és ezek fejlődésének megállapítása. Az összevetéseknél tekintetbe kell venni a rokonnyelvek rendszerét, sőt a határos idegen nyelvek rendszerét is. A nyelvek szerkezeti fejlődésének összevetése rámutat a rokon és a nem rokon nyelvek összefutó és szétágazó fejlődésének tényére. A rokon és a nem rokon nyelveket ezen az alapon aztán típusokra oszthatjuk. E módszer kiküszöböli az izolált nyelvi tényeknek összehasonlító módszerét, igyekszik megállapítani az összevetett nyelvek alapvető fejlődési irányát, s lehetővé teszi a viszonylagos időrendek felállítását. E viszonylagos időrendek hasznosabbaknak bizonyultak, mint a nyelvemlékeknek töredékes és részleges adataiból kikövetkeztetett időrendek. Kolon nyelvjárásának diachronikus vázát is meg kellene állapítanunk. A szlovák nyelvi környezet s a kölcsönös hatások az összehasonlító nyelvészeti munkának sok támpontot szolgáltatnak. Ily módszerrel könnyebb volna a viszonylagos időrendek megállapítása is. Nem fér kétség ahhoz, hogy a szomszédos idegen nyelvjárási alkatok többirányban összefutó (konvergens) fejlődési irányzatot mutatnak. Ugyanakkor azonban sajátos mivoltuk hang- 30 31 32 30 Thčses, TCLP I, 7; LAZTCZIUS, Általános nyelvészet, 90. 31 Ugyancsak Thčses, TCLP I, 7. 32 Az irodalmi nyelvben a változatok kialakulásának és fonológiai értékké avatásának nagyon szép példáit mutatja be SAUVAGEOT idézett munkájában, NyK XLIX, 400. Vei. még Thčses, TCLP 1, 8. 121
