Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tóth Károly: Előszó
ELŐSZÓ Negyven évvel ezelőtt halt meg Rozsnyón Arany A. László szlovákiai magyar tudós és közéleti személyiség, akinek a műveit három évtizeden keresztül nem volt ildomos emlegetni. A prágai-pozsonyi strukturalista és funkcionalista nyelvészet egyik magyar képviselőjeként sokat tett a szakszerű nyelvjáráskutatás és néprajzi gyűjtés megszervezéséért Dél-Szlovákiában. Másfél évvel ezelőtt, amikor életművének feltárását, illetve ennek a kötetnek és a hozzá kapcsolódó szakmai konferenciának az előkészületeit elkezdtünk, átnéztük az Arany A. Lászlóról szóló írásokat, elsősorban a lexikonokban megjelent szócikkeket. Nagyon meglepő volt, hogy a lexikonok egymásnak ellentmondó adatokat közöltek, a hiányos és hibás életrajzi adatok pedig több lexikonon keresztül továbbhagyományozódtak. Már-már az volt az érzésünk, hogy e neves tudósról, nyelvészről, néprajzkutatóról, muzeológusról, fotográfusról, tudományszervezőről, közéleti személyiségről szinte semmit sem tudunk. Arany ígéretes szakmai előmenetelét a háború után elszenvedett meghurcoltatásai (börtönökben és munkatáborokban töltött évek) törték meg. Erről barátain kívül (akik nagyon kevesen maradtak) senki sem emlékezett. A néhány szócikkből - és mindegy volt, hogy az szlovák vagy magyar nyelven íródott - az sem derült ki, hogy volt-e egyáltalán börtönben. Egy emberélet utólagos ideologisztikus, kikonstruált, lexikoncikk szinten megírt és minden hiányosságával és hibáival továbbéltetett közlése (inkább rögzítése vagy dokumentálása) elszomorítóan keveset mondott arról az emberről, aki a közép-európaiság, a szlovák-magyar kapcsolatok egyik kiemelkedő személyisége és tudója volt. Arany A. László a magyar nyelvészetet (évtizedekkel megelőzve a magyarországi nyelvészeket) a strukturalista-funkcionalista nyelvelmélet gyakorlati alkalmazásával gazdagította, a nyelvi kölcsönhatásokat és a kétnyelvűséget érintő kutatásaival fontos és máig nélkülözhetetlen úttörő munkát végzett, tudományszervező tevékenységével még a szlovák állam idején is a szórványok tudományos feldolgozásával, létük dokumentálásával foglalkozott. O, aki a börtönévek után - mintha mi sem történt volna - Rozsnyón, egyetlen helyi szakértőként újjászervezte a Rozsnyói Bányászati Múzeumot, katalogizált, fontos levéltári anyagokat mentett meg az utókor számára, hogy aztán 1967-től egy alig fellelhető „névtelen” sírban nyugodjék a rozsnyói temetőben „Arany Család” fejfa alatt. A Fórum Kisebbségkutató Intézetben elvégzett kutatómunka új adatokkal gazdagította ismereteinket Arany A. László életútjáról. Mindez nem történhetett volna meg, ha a kutatógárda, amely Arany szakmai és közéleti munkásságának feltárására jött létre, nem leli meg Arany hagyatékát Rozsnyón, amelyet részben a család, majd barátaik, a Vajner család és legvégül Ambrus Ferenc szinte érintetlenül őrzött hosszú évtizedeken és éveken keresztül. Nekik volt köszönhető, hogy Arany A. László addig ismeretlen hagyatéka, szinte minden nyelvészeü és néprajzi gyűjtése, munkája, kézirata, hangzóanyaga a Fórum Kisebbségkutató In-9
