Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Tóth Károly: Előszó

ELŐSZÓ Negyven évvel ezelőtt halt meg Rozsnyón Arany A. László szlovákiai magyar tudós és köz­életi személyiség, akinek a műveit három évtizeden keresztül nem volt ildomos emlegetni. A prágai-pozsonyi strukturalista és funkcionalista nyelvészet egyik magyar képviselőjeként sokat tett a szakszerű nyelvjáráskutatás és néprajzi gyűjtés megszervezéséért Dél-Szlováki­­ában. Másfél évvel ezelőtt, amikor életművének feltárását, illetve ennek a kötetnek és a hozzá kapcsolódó szakmai konferenciának az előkészületeit elkezdtünk, átnéztük az Arany A. Lászlóról szóló írásokat, elsősorban a lexikonokban megjelent szócikkeket. Nagyon megle­pő volt, hogy a lexikonok egymásnak ellentmondó adatokat közöltek, a hiányos és hibás életrajzi adatok pedig több lexikonon keresztül továbbhagyományozódtak. Már-már az volt az érzésünk, hogy e neves tudósról, nyelvészről, néprajzkutatóról, mu­zeológusról, fotográfusról, tudományszervezőről, közéleti személyiségről szinte semmit sem tudunk. Arany ígéretes szakmai előmenetelét a háború után elszenvedett meghurcolta­tásai (börtönökben és munkatáborokban töltött évek) törték meg. Erről barátain kívül (akik nagyon kevesen maradtak) senki sem emlékezett. A néhány szócikkből - és mindegy volt, hogy az szlovák vagy magyar nyelven íródott - az sem derült ki, hogy volt-e egyáltalán bör­tönben. Egy emberélet utólagos ideologisztikus, kikonstruált, lexikoncikk szinten megírt és minden hiányosságával és hibáival továbbéltetett közlése (inkább rögzítése vagy dokumen­tálása) elszomorítóan keveset mondott arról az emberről, aki a közép-európaiság, a szlo­vák-magyar kapcsolatok egyik kiemelkedő személyisége és tudója volt. Arany A. László a magyar nyelvészetet (évtizedekkel megelőzve a magyarországi nyelvészeket) a struktura­­lista-funkcionalista nyelvelmélet gyakorlati alkalmazásával gazdagította, a nyelvi kölcsön­hatásokat és a kétnyelvűséget érintő kutatásaival fontos és máig nélkülözhetetlen úttörő munkát végzett, tudományszervező tevékenységével még a szlovák állam idején is a szór­ványok tudományos feldolgozásával, létük dokumentálásával foglalkozott. O, aki a börtön­évek után - mintha mi sem történt volna - Rozsnyón, egyetlen helyi szakértőként újjászer­vezte a Rozsnyói Bányászati Múzeumot, katalogizált, fontos levéltári anyagokat mentett meg az utókor számára, hogy aztán 1967-től egy alig fellelhető „névtelen” sírban nyugodjék a rozs­­nyói temetőben „Arany Család” fejfa alatt. A Fórum Kisebbségkutató Intézetben elvégzett kutatómunka új adatokkal gazdagította ismereteinket Arany A. László életútjáról. Mindez nem történhetett volna meg, ha a kutató­gárda, amely Arany szakmai és közéleti munkásságának feltárására jött létre, nem leli meg Arany hagyatékát Rozsnyón, amelyet részben a család, majd barátaik, a Vajner család és leg­végül Ambrus Ferenc szinte érintetlenül őrzött hosszú évtizedeken és éveken keresztül. Ne­kik volt köszönhető, hogy Arany A. László addig ismeretlen hagyatéka, szinte minden nyel­­vészeü és néprajzi gyűjtése, munkája, kézirata, hangzóanyaga a Fórum Kisebbségkutató In-9

Next

/
Thumbnails
Contents