Dohányos Róbert et al. (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003 (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
9. A nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának tárgyi emlékei a szlovákiai múzeumok gyűjteményeiben
78 A nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának tárgyi emlékei 9. A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK KULTÚRÁJÁNAK TÁRGYI EMLÉKEI A SZLOVÁKIAI MÚZEUMOK GYŰJTEMÉNYEIBEN A második világháborút követően megalakult soknemzetiségű Csehszlovákia, s ezen belül Szlovákia területén évtizedekig nem nyílt lehetőség az etnikai alapon kiépített önálló múzeumi gyűjtemények létrehozására. A már létező és az ezt követő évtizedekben alakult regionális és országos múzeumi intézményekben a tárgykollekciók kutatása, gyűjtése, vizsgálata és feldolgozása nem nemzetiségi szempontokat követett. A kilencvenes évek elejéig egyedülálló jelenség volt ebből a szempontból az Eperjesen 1956-ban megalakult Kárpátukrán-Rutén Kultúra Állami Múzeum, melynek feladata a kelet-szlovákiai régióban élő kárpátukrán és rutén nemzetiség történeti-kulturális fejlődésének dokumentálása volt. A múzeum 1964-től Felsővízközben székel, ahol fokozatosan kiépült az intézményben folyó rendszeresen végzett tudományos kutatómunka eredményeképpen a műgyűjtemény. A múzeumi gyakorlatból adódóan napjainkig folyik ennek feldolgozása, bemutatása, publikálása és az ehhez kapcsolódó módszertani, szakmai és népművelő tevékenység. A felsővízközi Kárpátukrán-Rutén Kultúra Múzeumában 1991-től látható az az állandó kiállítás, amely a Szlovákiában élő kárpátukránok és rutének szociális, kulturális és politikai fejlődését dokumentálja a kezdetektől napjainkig. A kiállított tárgyak bemutatják Szlovákia keleti részének természetrajzát, az ott fellelt régészeti leleteket, az egyes települések kialakulásának történetét, a nyugati ukrán lakosság társadalmi és nemzetiségi tagolódását, valamint a népi kultúra szellemi és tárgyi emlékeit. Helyet kapnak benne a kárpátukrán és rutén irodalmi törekvésekre vonatkozó emlékek is. A tízhektáros területen elterülő Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Kelet-Szlovákia jellegzetes népi építészeti emlékei láthatók. A múzeumhoz tartozik még a helyi barokk kastélyban berendezett Dezider Milly Galéria, amely 1983-tól látogatható. A galéria állandó kiállítási részeként a keletszlovákiai ukrán és rutén képzőművészet és népművészet legnevesebb alkotásainak, köztük több értékes 16-18. századi ikonnak ad helyet. A Szlovákiában élő magyarok kulturális tárgyi emlékeinek megőrzésére kijelölt önálló intézmény létrehozására 1945 után több erőteljes próbálkozás ellenére is csupán 2002- ben került sor. Az ország legnagyobb számú nemzetisége hosszanti irányban a déli határsáv mentét lakja, s e földrajzi helyzetéből adódóan máig küzd a megfelelő, területileg a legjobban megközelíthető központi hely kijelölésével. Értelemszerűen tehát a magyarság történeti-kulturális fejlődését dokumentáló tárgyi emlékek a dél-szlovákiai regionális múzeumok gyűjteményében kaptak helyet Pozsonytól egészen Nagymihályig. A túlnyomórészt magyar gyűjteménnyel rendelkező múzeumokon kívül (a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma) a többi regionális múzeumban a gyűjtemény nem etnikai, hanem regionális alapokon alakult ki. Az önálló magyar múzeum létrehozása érdekében kifejtett erőfeszítések eredményeképpen a komáromi Duna Menti Múzeumban 1991-ben létrejött a Magyar Nemzetiségi Osztály, melynek feladata a Szlovákiában élő magyarok tárgyi emlékeinek felkutatása, gyűjtése, feldolgozása és bemutatása volt. Az osztály gazdag tevékenységet fejtett ki. Vándorkiállításokat, konferenciákat, szakmai szemináriumokat, kutatásokat szervezett, egyéb kiadványok mellett kiadta a szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia egyes köteteit és az_osztály közleményeit Acta Museologica címmel (1-2. szám jelent meg). A Nyitrai Kerületi Hivatal által a komáromi Duna Menti Múzeum számára kiadott új alapítólevél alapján az osztály 1999-től a Szlo
