Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Tamáska Máté: A külvárosok hídja
kapta. A történelem különös logikátlanságára vall, hogy a kezdettől fogva revízióban gondolkodó magyar politika a jobb parti ipartelep gyors kiépítése mellett döntött. Indoknak persze ott volt a rengeteg menekült, a vármegyei adminisztráció, amelyet kár lett volna más régióba telepíteni. Komárom a huszadik századi Magyarország első' újvárosa, még ha nélkülözi is a modern tervezési elveket. Talán éppen a helyzet logikátlansága az, amely Komárom újvárosnak szerkezetében a leginkább feltűnő'. Ahelyett, hogy a „Wälder Gyula” fémjelezte neobarokkos újvárost egy majdani újraegyesítés reményében a híd körüli területre koncentrálták volna, az óvárostól a lehető' legtávolabb, a budapesti országút mellé telepítették a legfontosabb középületeket. Az építész Bierbauer Virgil 1941-ben, a közigazgatásilag újra egységes várost szemlélve, nyomát sem látja az urbanisztikai összetartozásnak: „Ember legyen az, aki a két egymástól két kilométer távolságban fekvő városrészt ismét egyetlen organizmussá, egyetlen téregységgé tudja kovácsolni (Vidéki városok, in Magyar Szemle 1941). Ez a szétnövés, a dunapartok eltávolodása, a huszadik század második felében még mélyebben és visszavonhatatlanabbul belevésődött a két város karakterébe. Az átjárható határok korában, amikor már nem a híd mellett álló egyenruhások, hanem maga a különbözőképp szerveződő városkép az, amely fenntartja az átlépés élményét, nos, ekkor döbben rá az ember igazán, hogy miként képes regionális különbséget teremteni az államhatár a híd párszáz méteres szakaszából. Dacára az „áruk és munkaerők szabad áramlásának”, a nemzetállami keretkehez kötődő társadalomföldrajzi adottságok szívósan fenntartják magukat. Érdekes, hogy számokban kifejezve Révkomárom éppen úgy száz kilométerre fekszik Pozsonytól, mint Újkormárom Budapesttől. Csakhogy miközben a Duna jobb partján Budapest felé nagysebességű vasútvonal és autópálya vezet, addig a másik oldalon Pozsony irányába csak dízelek furikáznak. Igaz (egészen friss hír), hogy egy cseh vasúttársaság ugyanolyan Siemens motorvonatok közlekedtetésébe fogott, mint amilyeneket pirosra festve nálunk, sőt más-más színekben, de egész Közép-Európában látni. Az új vasúti kapcsolat hatásáról még korai lenne bármit is mondani, az viszont már a közelmúlt tapasztalata, hogy az északi és a déli város nem egyforma adottságokkal lépett a rendszerváltás porondjára (lásd erről bővebben: Siklós T.-Tiner T: Egy város két ország, Komárom, Komárno, 2007). Révkomárom a maga nehézipari örökségével, ha nem is nagy, de érezhető távolságával a nemzetállamot szervező fő közlekedési folyosóktól, jóval kevésbé volt képes bekapcsolódni a multinacionális gazdaság vérkeringésébe, mint a Bécs—Budapest tengelyen fekvő testvérvárosa. A magyar és osztrák 91
