Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Matkovich Ilona: Salgótarjáni városrehabilitáció - Az üres zsebek városa
Emberek A ma alig kétszáz dolgozót foglalkoztató acélgyár kőfalával szemben sorakozó kolóniatelepek leromlott állagú tisztviselő'- és munkáslakásaiban többnyire roma családok élnek. Az acélgyárat a belvárossal összekötő' Salgó út páratlan oldalán lévó' tömbházakban a gyárból nyugdíjba vonult idó's emberek laknak. A páros oldalon álló, többségében szoba-konyhás, komfort nélküli kolóniaházakban nincs víz, sem vécé, a lakók fával fűtenek, a házak eró'sen penészednek, és sok helyen hézagos a födém. Salgótarjánban megszokott a befalazott ablakok, ajtók látványa, és nem ritka az elzárt épületek feltörése. Amíg korábban mutatkozott némi szándék a bérlőit részéről, hogy megvásárolják a lakásokat, a roszszabbodó gazdasági helyzet miatt ez a folyamat gyakorlatilag leállt. A kolóniaházak megmaradtak az egyre szegényebb önkormányzat tulajdonában, ami mára - részben lebontással, részben a bérlőknek történt jutányos eladással - 1600-ról 1100-ra csökkentette bérlakásai számát. Üresen álló, összkomfortos, a szegényeknek elérhetetlenül magas rezsijű, de szolgálati lakásnak alkalmas önkormányzati lakásból ugyanakkor akad bőven - ezekkel igyekeznek ide-, illetve visszacsábítani a “szürkeállományt”. “Gyerekorvosból, fogorvosból hiány van. Mindent kínálunk az orvosoknak, de magától senki nem jön ilyen szegény helyre. Akinek ennivalóra sincs, nem ad hálapénzt, és nem csináltat új fogat. Ma már a tűzhelygyár az egyetlen, képzetlen munkaerőt foglalkoztató üzem Salgótarjánban” - foglalja össze a munkaerő keresleti és kínálati oldalát Fenyvesi Gábor alpolgármester, majd hozzáteszi: a városban minden negyedik munkaképes korban lévő ember munkanélküli, de az önkormányzati bérlakásokban élő, főként roma szegényeknél ez az arány megközelíti a 90 százalékot. “Ketyeg az időzített bomba Salgótarjánban. Az elmúlt években a bérlők, köztük nagyszámú jogcím nélküli beköltöző, közel háromszázmilliós tartozást halmoztak fel, amit a város már nem tud tovább növelni — folytatja az alpolgármester. - Az önkormányzat eddig sem lakoltatott ki tömegesen családokat, és ezután sem áll szándékában. Az érintettek többsége több százezer forintos önkormányzati támogatást kap egy évben, és amellett halmozza fel a jelentős tartozást. “Jelenleg 330 családot fenyeget a veszély, hogy bírósági döntéssel megerősítve nem marad más lehetősége az önkormányzatnak, mint a kilakoltatás. Csak tavaly 40 százalékkal nőtt a tartozásállomány. “A megyei városok közül Salgótarjánban a legerősebb a szociális háló, emiatt a máshonnan kiszorított szegény családok sora jelent 80
