Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel

van csupán - a panzió kategóriájába esik -, amelyik alkalmazottakat is tart, és nagyobb a látogatottsága. A szállásadókra - ahogy a legtöbb falusira — is a több lábon állás jellemzó', hiszen egyelőre nem tudnak csupán vendéglátásból megélni. Általában már próbálkoztak többféle jövedelemszerző tevékenységgel, vannak, akiknek jelenleg is több vállalkozásuk vagy foglalkozásuk van. A legutóbb (2005-ben) épült Király vendégfogadó tulajdonosa jó példája a kitartó, újító típusú vállalkozónak: már az 1990-es évek eleje óta működtet egy fagyizót, majd később virágüzlettel is foglalkozott. A vállalkozások előtt is a vendéglátóiparban dolgozott, majd saját lábára állt. ,Jlhhoz, hogy az ember merjen vállalkozni, ki kell tudni lépni a megszokott környezetből. [...] Én erre rájöttem, hogy miért keressek másoknak pénzt, ha magamnak is lehet.” Jelenleg egyedülálló háromgyerekes anyaként két vállalkozást visz egyszerre, és kifogyhatatlan az újabb tervekből és ötletekből, melyeknek csak a tőkehiány szab határt. A kisebb vendégházak közül négy bonyolít viszonylag jelentős forgalmat, ezek közül három egy időben induló vendégfogadó a kezdetek óta összetart. A közös pályázat gondolatával a Túr-Party vendégház tulajdonosa kereste fel a másik két családot, amit aztán el is nyertek. „Nem gondoltuk mi addig, csak akkor tapasztaltuk, hogy tényleg érdekli ez a környék a máshol élőket, a feljebb, városban élőket, és akkor pályáztunk közösen. ” Mindhárom ház két lépésben épült: először megépítették, majd bővítették és korszerűsítették.

A turizmus láthatóan előremenekülési stratégia, hiszen a nagy utat bejárt, vállalkozó szellemű, falujukhoz ragaszkodó családok többféle terület kipróbálása után úgy érzik, hosszú távon leginkább a turizmus fellendülésében reménykedhetnek.

Ugyan a folyamat nagyon az elején tart, hiszen a legrégebbi vendégház is csak hat-hét éve üzemel, mégis felmerül a kérdés: egy ekkora település vajon hány vendégfogadót bír el? 2006-ban ugyanis elkészült a nyolcadik, szintén pályázati pénzből épült szállás. Nem lesz-e túlkínálat? Hol van az egyensúlyi állapot, ahol — az egyik vendégfogadó szavaival éIve — „mindenkinek meglesz az a vendége, amire számít”, és ahol mindenki a Játékszabályoknak megfelelően” játszik? Ezt a kényes egyensúlyt nem könnyű megtalálni, a konfliktusokat tetézheti, hogy egy ilyen kis faluban minden kitudódik. Ugyanakkor éppen a közösség mérete lehet a kulcs az egyensúlyi állapot megtalálásához, ugyanis a kisebb csoportokban a társadalmi kontroll sokkal hatásosabb, mint egy nagyobb közösségben. (Olson, [1987], 2006) Ez azt jelenti, hogy a társadalmi szankciók rákényszeríthetik a vállalkozókat a kooperációra, ugyanis aki nem hajlandó a Játékszabályoknak megfelelően”működni, azt a közösség tagjai (szűkebb értelemben a vállal-62