Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel

kozók) kiközösíthetik. Az egyénnek mérlegelnie kell, hogy mi éri meg job­ban: részesülni azokból az előnyökből, amelyeket a — például a vendégfo­gadók közötti — kapcsolatháló tud nyújtani, vagy egyedül működni, ami viszont nem jár alkalmazkodással és esetleges áldozatokkal. A kollektív cselekvés formálódása jól megfigyelhető a túristvándi vendégfogadók kö­rében. Néhányan közülük már régen felismerték: ha összehangolják tevé­kenységüket, jobban boldogulnak. Ez persze nem ment zökkenőmentesen, itt is voltak egyéni próbálkozások, kitörési kísérletek, míg végül a három együtt induló szállásadó rájött, hogy érdemes összehangolni tevékenysé­güket. A három vendégfogadó más és más profilt alakított ki: míg a Túr- Party vendégház főként gyerekek, iskolai csoportok fogadására rendezke­dett be, a másik kis létszámú csoportokat, jellemzően családokat tud fo­gadni, az Erdő-Széli Vendégház pedig úgy lett kialakítva, hogy egyszerre akár több nagycsaládot is el lehet szállásolni benne. A vendégfogadók fokozatosan különböző szolgáltatásokat alakítottak ki, amelyeket szintén összehangoltan igyekeznek működtetni. A kenyérlángos­­sütést például már majdnem az összes vendégház kínálja a látogatóknak, de hogy senkinek se „maradjon a nyakán”, megosztják a sütési napokat. Az egyik tulajdonos nevetve mesélte, hogy a vendégek csodálkoznak is, amikor átküldik őket a „konkurenciához”. A tulajdonosok közül az egyik­nek csónakjai, a másiknak kenui, a harmadiknak biciklijei vannak, amiket a megállapodás szerint egymás vendégeinek is rendelkezésre bocsátanak. A vállalkozó szellemű vendégfogadók több fejlesztési elképzelésen is gon­dolkodnak, ami biztosíthatná az állandó vendégforgalmat, és bíznak abban, hogy a konkurencia növekedésével arányosan nő majd a falu látogatottsága is. Az elsők között induló vendégfogadó családok egyike már nemcsak saját vállalkozásuk fejlesztésén gondolkodik, hanem Túristvándi és az egész tér­ség megismertetésén, piacra való bevezetésén. Ok különböző vásárokra, versenyekre, kiállításokra stb. járnak, ahol a települést képviselik: „Visz­­szük azért hírét-nevét, az országban sok helyen megfordultunk. És ezekről a helyekről ismerik meg, hogy egyáltalán van itt a környéken ilyesmi”. Az említett család a Főtér című műsorban is szerepelt, a szatmári forgatáson vendégül látta, kalauzolta és kenuztatta a stábot. Úgy gondolják, hogy így az egész térség hírét öregbítik: „ez a falu becsülete”. A három vendéglátó összefogásán kívül léteznek másfajta együttműkö­dések is: az egyik vendégfogadó például a kemencében sült lángossal együtt az egyik falubeli asszony által főzött lekvárt is értékesíti. Ez eleinte szí­vességként indult, majd kiderült, hogy az üzlettel mindkét fél jól jár, így ugyanis a lángos és a lekvár is jobban fogy. A falusi vendéglátók nemcsak 63

Next

/
Thumbnails
Contents