Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Tamáska Máté: A száműzetett Nepomuki János
mintára teniszpályát alakítottak ki és sportlovardát működtettek, amit két hatalmas kutya vigyázott a falusi köznéptől. A grófné hetenként fellátogatott a szemben lévő templomba. „Az esperes úrral lassan lépkedtek, nem úgy ám, mint a parasztok!” — meséli egy kilencvenes évei felé járó asszony. Aztán a háború mégiscsak futásra kényszerítette a kimért eleganciát. Az államosítással a „dolgozó nép kezébe” került a kastély kertestül, kutyástul, lovardástul. A bársonyos forradalom forgatagában végül gazdátlanná lett, és rohamos léptekkel kezd hasonlítani hegyen álló elődjére. A háború persze nem az arisztokráciában okozta a legnagyobb kárt. A huszadik század utolsó békés évtizedében a város lakosságának 20 százalékát tették ki az izraeliták, akiknek eltűnése nagyon fájó és nagyon szégyenletes is volt. A múltra fogékony emberben a hajdani országút mentén sorakozó kereskedőházak átpucolt homlokzatai a mindenáron való felejteni akarás városméretű freskójává egyesülnek. „Nincs itt igény a régiségre” - kapom a választ, amikor az utolsóként megmaradt korabeli kirakatszekrény mellett próbálok védőbeszédet tartani az amúgy rendkívül barátságos tulajdonosnál. A házfalak fájdalma mögött persze mindig ott lappang a helybeliek fájdalma. A vályogházakba erőszakolt plasztik ablakok torz modernizációja a helyi társadalom felemásra sikeredett rendszerváltásaiba nyújt betekintést. Leginkább persze a legutóbbiba, amely megint csak nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Gazdagság és nyomor szomszédokká lettek Tornán is. Felár a koszorúkért A szocialista évtizedekből örökölt áruház, posta és buszmegálló kijelölte központi háromszögben mindig nagy az élet. A várakozóknak az új egyházak apostolai osztogatnak rajzfilmfigurásan mosolygó arcokkal telenyomtatott füzetecskéket. Igény szerint magyarul vagy szlovákul. Időnként egy-egy fehér busz kanyarodik a térre, beszippantja az ott állókat, de egy óra múlva újabb turnus toporog a buszmegállót jelző bódé környékén. Az út két szélén rendetlenül parkoló autók tucatja. A sofőr általában le sem állítja a motort, csak felszalad az áruház lépcsőjén, s közben igyekszik nem tudomást venni a kocsmától ára miatt elpártolt polgártársairól. Egy perc múlva zörgős zacskókkal és színes üdítőkkel tér vissza. A gyerekülésen gondosan ápolt utódok várják a cukros uzsonnát. Odafenn a lépcső nagyszínpadán újabb kör fut át, joghurtos pohárba csomagolt szeszekre tapadnak a kezek. A társasághoz egy-egy gyerek is csatlakozik. Szigorú üzenettel érkezik hazulról, de az apjától kapott féleurós nápolyi elbizonytalanítja, követi képességeit. 40
