Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Tamáska Máté: A száműzetett Nepomuki János

Akármilyen kopottas is a hétköznapi város, ünnepeiben szorgalmas és állhatatos maradt. Az első euróbán számolt Mindenszentek közeledtén, mint előtte annyi forintos és koronás évben, megint csak nyüzsgő népáradat szőtte tele az utcákat. A faluról származottaktól a telhetetlenebb buszsofőrök húszcentes felárat kértek a túlméretezet koszorúkért. A törzsgyökeresek virágokkal megrakott talicskákkal kanyarodtak a tornai temetők felé vezető utakra. Öregasszonyok féltő gonddal igazgatták a sírokat, mintha csak férjük ünnepi ruháját elsimító fiatal menyecskék lennének. Az unokák a még sokáig élők látható érdektelenségével, de némán és jól nevelten tűrték a családi programot. Október utolsó napján aztán a maguk módján ők is megemlékeztek a túlsó világról. Sötétedés után világító lampionokkal felszerelkezett iskolás csapat vonult át a városon. Útjukon a helyi polgárőrség jó előre elterelte az amúgy sem túl nagy forgalmat. Az egyenruha gyanánt viselt foszforeszkáló mellénybe öltözött fiatalemberek szinte mind cigányok voltak. Autónkat már a város szélén leállították, érdeklődtek úticélunk felől, türelmet kértek. A kényszerpihenő alatt a helybéli sofőr felvilágosított, hogy korántsem kizárólag a népünnepély idejére állt össze a polgárőrség: „Torna sosem volt az a hely, ahol a megázott bankót az ablakba tették ki száradni, de az utóbbi években csak azt nem lopták el, ami le volt betonozva.” Azt is megtudtam, hogy a kassai belváros szanálása után az ottani lumpok olcsó lakást keresve az ő városukba tették át székhelyüket. A polgárőrségben pedig azért van sok cigány, mert közöttük relatíve sok a munkanélküli, akiket a városháza közmunkásként foglalkoztat. Mire jó negyed óra múlva a templomdombra értem, a maskarába öltözött gyerekek már hazafelé ballagtak. A sötétben egyértelműen láttam, amit nappal talán észre sem vettem volna, hogy a száműzetett Nepomuki Szent János innen fentről, kényszerű magányából is vigyázta útjukat.

41