Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Tamáska Máté: A száműzetett Nepomuki János
Tamáska Máté A száműzetett Nepomuki János A remeteséggel nem vádolható Nepomuki Szent János, aki vándorokat gyámolítván utak és hidak mellé szokott volt tanyát verni szobor képében, rég beleunt az évszázados strázsába. Az idó'sebbek sem emlékeznek rá pontosan, mikor vitették át óriási szakállas alakját a tornai Fő utcáról a falakkal védett templomkertbe. Van, aki esküszik rá, hogy hetvenegyben még a régi helyén volt. Bizonyságul egy fotót is előhúz, amelyen a hetvenes évek divatja szerint felöltöztetett mackónadrágos fiúcska áll a baldachinos szent előtt. Egy másik öregúr állítja, hogy hatvanötben, a „menye esküvőjén” már szobortalanul csupaszlott a város központja. Vad teherautók kerülnek szóba, amelyek az épülő cementgyár felé menet meg-megkocogtatták az öreg szent csontjait. Konspirációk, a közeli ruszin Falucskából származó beköltözők (helyi nyelven „behurcolkodók”), megyei főnökök és cseh mérnökök emléke kísért újra a szavakban. Maga a szent híréhez híven — hiszen egykoron gyónási titoktartása miatt kellett mártíromságot szenvednie - mélyen hallgat sorsáról. Szokásom szerint a harmadik pohár bor után hajlamos vagyok kizökkenni a helytörténész döntőbírói szerepéből, ami ezúttal azzal a következménnyel járt, hogy elfeledtem kinyomozni a szoborátvitel pontos dátumát és okát. (Később megbízható forrásból tudtam meg, hogy 1968 volt a keresett dátum.) A régi postaállomás olajfestékes termében beszélgetve csak az lett egyre világosabb, hogy a por, amely időről időre a nyugati széllel érkezik a cementgyár felől, azóta vastagon belepte Torna sorsfordító esztendeit. Az öregek elbeszéléseiben még fel-felbukkanó pocaknövelő csárdák mind bezártak, gaz emészti a várhegyi szőlőket, omladozik a vármegyeháza és az uradalmi kastély, az egykori zsidó kereskedőházak kedves kirakatait eltünteti a műanyag divatja, a régi utazók csodálta télen-nyáron üzemelő malom alig felismerhető már, a kiapadt halastó hatalmas gödörként tátong a város közepén. 37
