Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Gazsó Dániel: Ez itt "a sziti"

hely után fizette annak elszállítását. A szemetes kocsi nem jött többet Kisszelmencre, pedig nem kerülne többe havi száz hrivnyánál boltonként. Karton dobozokból, használt zacskókból és szétszórt csomagolópapírokból egyre több lett az utcán, de tehénlepényből viszont kevesebb. Míg 2005-ben több mint száz tehén volt a faluban, mára alig maradt egy tucat. Kell a hely. Az istállókat is átalakították boltokká, raktárakká, no meg „jön az úri dáma, és akkor ott a nagy lepény. Azt se lehet!” — szabadkozik Tóth Zsuzsanna, kisszelmenci lakos. Nem éri meg sem a tejtermékeket eladni az ungvári piacon, sem továbbra is a mezó'gazdasággal foglalkozni egy olyan faluban, ahol naponta kilencszáz ember fordul meg, hogy megspórolt euróit elköltse. „Ha egy háztulajdonos megengedi, hogy az udvarában letegyenek egy bódét, ahol nyitnak egy boltot, és akkor fizetnek neki egy olyan bérletet egy hónapra, mint a nyugdíja, akkor nincs min gondolkodni. Akkor nem a tehenet fogja etetni, hanem egyszerűen kiadja azt a pár négyzetmétert a kertjében” — mondja Tóth Anett.

Igaz, a kisszelmenciek többnyire csak eladóként dolgoznak a boltokban, akad köztük néhány bolttulajdonos is (kettő', vagy három). Közülük az egyik legsikeresebb, a már említett Gatyás Lajos. Az elsők között volt és az egyik legnagyobb üzletet nyitotta meg, de ami ennél is lényegesebb, ő a reklámplakátok bevezetője a faluban. Eredeti szakmája szerint pincér, tíz évig felszolgálóként dolgozott, aztán egy pékségnél kapott állást. Utána úgy határozott, hogy az Ungvári járásban fog szemétszállítással foglalkozni, de ahogy ő fogalmazott, szerencséjére kinyílt a határ. „Örököltük ezt a telket a nagynénémtől. Mi a 16-ban lakunk. Volt egy kis félrerakott pénzem, abból felújítottam a házat és megnyitottam ezt az üzletet. Kellet kérvényt írni Ungvárra, meg a polgármesternek, de ő mindenkinek adott engedélyt. A határnyitás után két-három hónappal nyitottunk ki. Akkor már láttam, hogy az emberek járnak, vásárolni akarnak, de nincs hol. Én hozzám jött minden boltos, hogy én mit árulok, hogy miért jönnek egész idáig a vásárlók. Nekik nem volt elég eszük hozzá. Én viszont mindent árultam, már az elején. Amit nekem ma megmondtál, hogy neked kell, azt már holnapra leszállítottam. És többet hoztam belőle, hogy legyen másnak is. Én megcsináltam a reklámot magamnak, és rá egy-két napra már egyik is, másik is itt csináltatta” - mondta Gatyás Lajos.

A határátkelő megnyitása előtt, neki, csakúgy, mint fél Kárpátaljának, volt egy biztos, de kockázatos pénzszerzési lehetősége: a határmenti biznisz. Ez abból állt, hogy elment az ungvári bolhapiacra bevásárolni (főként cigarettát és alkoholt) és az árut, a határon átcsempészve,

25